A tündöklő napsugár

a szabadba csábít.

Jó lenni kint.

Mozogni muszáj,

az életnek élni kell.

Hogyan? Nekünk csak

két lábunk van.

Járunk, ez is valami.

Menjünk! Menjünk! De hova?

A cél oly ostoba.

Az utcákon nem jár senki.

Mi akkor is megyünk,

mert tudunk járni.

Igen, csak járni.

De nem tudunk

se boldogan beszélgetni,

se kirándulni,

se együtt álmodni,

de még együtt aludni se.

Rójuk az utat céltalanul,

akaratunk is lanyhul.

Miért? Talán lehet csodára várni?

Az álom már rég eltunyult.

Maradt a semmi.

Mi ketten egymásnak

az úton merengeni.

Kánikulában lefagyott

könnyek közt gyötrődni.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…