Posted by
Posted in

Verselés

Gyógyítani ezer sebet én verselek, te kérdezel én rímelek, de könnyezem és táncolok a betűkkel… én írom a sok versszakot te olvasod és számolod mivé lesz a mondadóm lesz-e benne tartalom? én rímelek, verselek a lelkeken elrévedek minden vers egy alkotás minden írás nagy látomás 2019.05.06. Lédikó

Posted by
Posted in

Képmutatás

Képmutatás Fogságba ejtettek a lidércek Így aztán elkerülnek a fények Köröttem lángnyelvek égnek Mik a halál ritusáról regélnek Kinnt már indul a rügyfakadás Rám már talán nem vár a nyár A szavazóurnák magányába zárva Profán földi feltámadást várva Elfelejtve a szerelem illatát Mely idézte a múlt elfelejtett varázsát Mikor bátorság élt még a szívemben Távozáskor […]

Posted by
Posted in

BEFELÉ

Ha kutatok magamban, derengés vagyok. Majdnem áttetsző, formátlan homály. A terhem persze megmarad, ráncokba vésve őriz titkokat, a súly mássága saját is; sorsokra gyűrt, foltozott ruha. A szélére, mint kulimász ragad mindaz, ami hű vagy mostoha. Végül nem szorít ez sem, csak a lüktető vákuumok, gazdátlan dimenziókba szórva, hol a valótlant színekre bontva sodródom a […]

Posted by
Posted in

Tavasz! Várom, hogy gyere…

(Bokorrímes) Amilyen az ember, én is olyan vagyok. Most még tél van, de a tavaszszóra vágyok… Hmm… igen az embert elárulják az álmok. * (Haiku) Kikelet dereng, Remény-fény újul… hajnal. Csendes eső hull. * Virágtól ékes Réten száguld az új szél. Fodros felhőzet. * Virágos, tarka Rét, ligettől bezárva. Bogárzümmögés. * Majd figyelem én, hogy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kedvesem

Rózsa Iván: Kedvesem Búzát hetykén vetettem: Szárba szökkent helyettem. Rózsát félve ültettem: El is száradt mellettem… Szelet vígan vetettem, Vihart bátran kerestem. Te vagy tán az egyetlen, Ki ért is kicsit engem… Ágyat bízvást vetettem, Nem egyedül feküdtem. Velem aludt kedvesem, Álmodtunk is rendesen… Budakalász, 2019. március 30.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hága kiszemeltjei

Rózsa Iván: Hága kiszemeltjei Nincsenek már észérvek, Nincsenek már érdemi viták, Visszajelzésből nem kérnek Az ostoba paraziták… A hülyék fő hülyéje „Tévedhetetlen” és konok: Azt hiszi, ő Isten szeme fénye; Pedig tévedni emberi dolog. A nép csendes birkaként tűr, Vagy éppen hazugságnak felül, Egyre nagyobb a fejekben a zűr: De az igazság egyszer kiderül! Álnokság, […]

Posted by
Posted in

Félelem

Félelem Felkapott a tornádó szele Majd ide-oda kavarog velem Belefáradok ,szinte kilóg a belem Hol fog végül lecsapni a földre Az ég is rám köszön mennydörögve Belsőmet feszíti az igazság érzetem Végül homlokon csókolt a félelem A halál mára már nem ellenségem Mert az élet szúrkálja lelkiismeretem Be kíván darálni a multikultúrába Tuszkol egyre tuszkol […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gyermekek és angyalok

Rózsa Iván: Gyermekek és angyalok (Wim Wenders: Berlin felett az ég) Az angyalokat a Földön csak a gyermekek látják; A gyermekek a kérdéseikre a válaszokat várják. Mi az, hogy tér? Mi az, hogy idő? Mikor volt rég? Mit hoz a jövő? Miért vagyok én? Miért nem vagyok te? A gyermek számára az angyal nem meskete… […]

Posted by
Posted in

Buján örömteli

Öregen a tavasz… (3 soros-zárttükrős) Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Hajamban barnáról, őszesre változtak a színek. Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok, Hajamból a szálak is hullanak, dús-hajú nem maradok. Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok. Kevés ez öröm, de örülnöm kell neki, Jön […]

Posted by
Posted in

Tavasz egy napja

Tavasz bujkál a fák között, Incselkedőn, kacagva szalad Szeme ragyog, akár a gyémánt, Ruháját szellők fonják Felnéz az égre, Kacsint a Nap tüzére Illatát virágok nedvére szórja Pirongatva néz a csendes rigóra Suhan az ég kékjében Bárányokat kerget a felhőkben Zöldet szór a pázsitra Szivárványt a virágra Kopár szívekbe magot  vet, Felszárítja a könnycseppet Megmártózik […]