Posted by
Posted in

ÚTKERESŐ

A cseresznyefák sűrű, testes báját, lemosta a májust hozó zápor, a gesztenyefák díszruhája foszlott aszfaltszőnyeg. Óvakodom minden, meztelen sétánytól, mégis rajtuk járok, s kerülöm nyomait az önző múltidőnek. Rajzolnék az útra, hogy áttervezzem fakó jelenem, bár nincsen ceruzám, csak bolyhos ecsetem, mellyel megfestem magamon színtelen hiányod. A cseresznyefák virágokat sírnak, s arra tartok, ahol sejtem […]

Posted by
Posted in

elindultál…

elindultál menned kell az út előtted áll megtorpansz vagy itt maradsz lassan elnyel a sár egy kép alkotta terveden a közöny ül ma tivornyát ledér az élet jól tudod megcsalja minden porcikád hamisan játszik a zenekar s ez a tánc is oly avítt egyenes derékkal nem lehet a gerinc hajlik vagy törik indulj hát hisz […]

Vízcseppek olvadása
Posted by
Posted in

Vízcseppek olvadása

  Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő.   A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy…   Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]

Posted by
Posted in

Bár tavaszelő…

Bár itt a tavaszelő, még didergést hozhat, mára, De tudjuk ez már felkészülés hőségre, a nyárra. A tavaszelő, még gyors fagyot is hozhat, mára, Tudjuk, hogy ezt is túlélve, lassan futunk nyárba. (Kínai versforma – Vágyódás délre: Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Tél. Lassacskán már útra kél. Jő tavasz, Dúdolja a […]

Posted by
Posted in

Elmerengve

Edit Szabó : Elmerengve Tó partján a lila akác, alatta egy szív nagyon fáj, virágeső szirom hullott, magányos lélek elbúsong. Fák alatt a kiskerti pad, tóban messze fehér csónak, elréved a tekintetem, hova vitted én kedvesem. Fáj a szívem, érted eped, hulló szirmok fejem felett, kora esti nyáralkonyat, szeretni még úgy akarlak. Rád gondolok éjjel-nappal, […]

Posted by
Posted in

Legyőzzük a távolságot

Edit Szabó : Legyőzzük a távolságot Piros autó nem csak álom, mióta a volánt fogom, megnyugtatja a lelkemet, vezető ülésbe enged. Nagy esemény volt a jötte, hat ikszet megjövendölte, ajándék az életembe, talán lesz még több belőle. Közel hozza a nagyvárost, legyőzöm a távolságot, suhanok a hegyek útján, fejem felett a magas fák. Barátokkal találkoztam, […]

Posted by
Posted in

PROGRESSIO FIDEI /A hit fejlődése/

Maradt még locspocs a vízözönből, mikor Bábel tornya nyújtózkodni kezdett, a frissen mosott vétkek homokjából, nagyravágyó, konok téglák lettek, s munkába fogott az őskevélység, a teremtmény megsebzett büszkesége, zord vágyai kusza halmazából, bálványt tákolt ismét; önképére. Átfagyott a világ szíve akkor, szétmarták a hajszálrepedések, és engedelmes, híg dimenziókból, az Isten döbbent arccal visszanézett, de úgy […]

Posted by
Posted in

Lélekderű fokozó

A tavasz, lélekderű fokozó, Tél már elment, ő nem tiltakozó. A léleknek utólagos adó A tavasz… lélekderű fokozó. Nagykabát nem kell már, derű terjed, Meleg közeledik, mustként erjed. Tél már elment, ő nem tiltakozó, A tavasz, lélekderű fokozó… Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – Triolett versformában

Posted by
Posted in

Április

Április Április, te bozontos, bolondos tavaszom, szeszélyes hónapom, bújkálsz a kert soron? Láttam, kinyitottad a kert kaput, kezeddel varázsport szórtál szerteszét, amerre csak elnéztél… Tiszteletedre a kelő Nap bíbor ünneplőbe öltözött, a cirmos elszunnyadt két cseresznye ág között, szélúrfi dühös táncot lejt a fák között… a felhők még azúrban jártak, illatok keltek életre, az óra […]

Posted by
Posted in

Testben a lélek

Edit Szabó : Testben a lélek Mosolygó arc vajon mit regél, ha belülről fájdalom szakítja szét, mélyül a ránc szája szegletén, szemek mélyén mégis éled a remény, küzdelem a minden holnapért, felkél a nap is kora hajnalonként, kelj fel ágyadból, azt suttogja, eredj ember, indulj tovább utadra, a fájdalom csak te benned él, már a […]