Pattog a száraz fa,
Már sül a szalonna,
Lecseppen a zsírja,
Kenyér ízt beoltja.

Tábortűzhöz, ez az élet illat illik,
Mások, fóliában, már krumplit is sütik.

Tudom, ma már sajna’ olyan kevesen sütnek szalonnát,
Pedig az életérzés, fa, pattogó lángjából jön át.

Modern ez a világ, de tableten nem lehet szalonnát sütni
És kenyeret sem lehet, előtte vastagon befokhagymázni.
Nyers hagymát sem lehet virtuálisan felszeletelni,
Létezés poklát és a mennyt itt a tűznél kell megélni.

Sütjük a szalonnát, tűz már kissé lanyhul,
Parázs még adja a hőt, akaratlanul.
Este van, támad a hűvös, közelebb ülőnk a tűzhöz,
Falatozunk, szél is már támad, vinnyog, mint hisztis dizőz.

Vecsés, 2012. június 21. – Kustra Ferenc