EDIT SZABÓ : AZ ÉN ÉDESANYÁM

Oly sok éve elmúlt már,
hogy a kapud tárva várt,
arcodon ragyogó fény,
boldogságod odaért.

Imádatod, egy szem lányod,
kívánalmad, mindig látod,
unokáid gyöngyszemek,
kikért ragyog a szemed.

Kedvünket úgy kerested,
mindig vártál bennünket,
süteményed sütötted,
végtelen volt örömed.

Édes kicsi Édesanyám,
régen nem vársz már te mi ránk,
az ölelő két karoddal
a földről a menny befogadt.

Hálás vagyok a sorsnak,
fájdalmad nem tagadtad,
jöttél-mentél naponta,
öreg párod gondoztad.

Kicsi széken pihentél,
kint égetett a hőség,
kicsi szíved nyugodott,
örökre elaltatott.

Mindig élsz a szívemben,
viszem virágom neked,
oda lent vagy mélységben
csillagod fent az égben.

Felnézek a kék égre,
napfény hull le a földre,
Édesanyám mosolya
fejemet simogatja.

Bőcs,2019.05.02.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…