Meleg szél rezegteti a falevelet,

úgy, mint a félő izgalom a lelkemet.

Milyen lesz a folytatódás? Szívem remeg.

Ezután a kezemet is ki fogja meg?

 

Eljött a nap, szédítően alig hiszem.

Izzó könnycseppektől csillogó a szemem.

Hihetetlen fájdalom ez nekem nagyon,

hogy e kedves iskolámat most elhagyom.

 

Bevillan a megannyi boldog pillanat,

a közösen töltött hosszú évek alatt.

Hordozom a titkosabb csínytevéseket,

melyek színesítették a szüneteket.

 

Köszönöm most nektek tanárok, diákok,

hogy az életemben itt jelen voltatok.

Így tanultam meg a rendet, a fegyelmet,

a világról szóló új ismereteket.

 

Az együttlét adta a kapcsolatokat,

melyek nélkül senki soha sem maradhat.

Köszönet és hála érte mindazoknak,

kik értem oly sokszor sokat fáradoztak.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…