Bölcs Tegnap, nyájas Ma és kétes Holnap…
Nap kerget napot nap után gyorsan,
s csendesen Megöregszünk, észrevétlen.
Szívünkben még vágyénekek zsongnak,
mint felleg végtelenben a kék fecskék,
és a dal ritmusa remeg, ringat,
bomlik, párolog szerteszét;
érlelődik a finom, halk Boldogság…
A magas bércek felett állhatatosan és
a Világ minden megbújt völgyén átzúg
egy éhes, elszánt, lelkes Ölelés, mint
egy Örök Szabadságra vágyó kék Madár…
Ma még nem férkőzhet Rózsaszín
párnáink tavaszi kert illatába
a lucskos, kénszagú Magány.
Ma még az éjünk víg harmónia:
táncoló Forróság, Élet, Tavasz, Nyár….
Hinni kell! …..és formálni belőle az
Öregkor bottal kullogó Holnapját!….
Szeretlek ma még …. és még holnap
is Szeretlek, és majd – lassan – ebbe
a boldog kínba Belefáradok:
sima kezem holnap Barázda vési,
sárgára Fonnyad telt-fehér húsom,
elvénült, Fanyar gyümölcs leszek,
ki visszavágy böcsőjébe – a Föld
örök porába – Szétporladni!… Leszek
Ősz, Tél, Múlt, Vihar, Kín, Emlék ….
Szeretsz-e ………AKKOR IS MÉG? …

Fidrich Ibolya Zirc, 1991. január 29.

(Minden jog fenntartva!)

 

Fidrich Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. 1969. január 5-én születtem harmadik gyermekként a családomba. Általános iskolai tanulmányaimat Csetényben…