Zárd össze a verses könyvet
s mint egy szent Bibliát,
szorítsad jól a Szívedre!
Suttogj el az érzésekért
egy bánatos Imát!

Szorítsd a könyvedet Szívedre,
Szívedet magadhoz!
Igaz Szó és szomjas Lélek
így Megtisztulva gyöngéden
majd összebarátkoz.

Szétkúszik benned a Fény, mint
fatörzsből Gyökerek,
széthajózzák Lelkedből és
Szívedből rút Kínjaid a
robotoló Erek!…

Minden Te vagy benn … megírva:
ki Sír, Búj és Átkoz,
te vagy, aki ha felébred,
Önmagát látva reszketeg
indulsz, hogy lapozz.

Minden betű Titokzatos…
Épít tartalmat,
s te akarva-akaratlan – mint
Mester munkájába – be-
építed magadat.

Lelkedtől szilárd a Szó,
Szívedtől szép a Ház.
Lényed kiismerhetetlen
Örök Labirintusa így
lészen egyszerű Váz!…

Megleled magad rongyos
lapok fáradt Rímjein.
Éled könnyű hasonlatok
és nyájas jelzők rád borult
„Denehéz” titkait.

Verseskönyv vagy időtlenül,
mint szent Biblia;
Érted, Rólad, Hozzád beszél
a sok félredobott Szó,
mint bús- lázadó Ima!…

Zirc, 1991. március 10.

(Szerzői jog fenntartva!)

Fidrich Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. 1969. január 5-én születtem harmadik gyermekként a családomba. Általános iskolai tanulmányaimat Csetényben…