Néha úgy érzem magam, mint egy
átutazó a zord világban,
keresem, kutatom mindenhol
a jó megoldást a hibákban.

Könnyű elmenni, ott hagyni a
meg nem beszélt bántó vitákat,
magunkba tartani az összes
ránk rótt sértő, rossz kritikákat.

Megharagudni a kérdő, és
hirtelen kimondott szavakon,
elbújni, és nem átlépni a
nehezen bontható falakon.

Majd beletörődni a meg nem
beszélt kavarodó gondokkal,
együtt élni lelkünkben az ott
lévő, nem látható foltokkal.

Talán rájövünk évek múlva,
mit kellett volna akkor tennünk,
abban a pillanatban kicsit
nyugodtnak, megértőnek lennünk.

Késő bánat nyomja a lelkünk
ami eltévedt a viharban,
egyedül maradunk, ebben a
szürke és rohanó világban.

Bubrik Zseraldina az Irodalmi Rádió szerzője. Bubrik Zseraldina Renátának hívnak, 1972. május 19-én születtem Miskolcon, ahol életem legnagyobb…