Születéskor az ember ajándékot kap,
Az élet és a halál közé ráadást,
Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap
Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást.

Ebből az egészből, csak egyetlen igaz;
Vissza kell adni, ha eljött már az idő,
És kinek rövid lett, annak az, nem vigasz,
Hogy mit letöltött, az nem elvetélt idő.

Az enyém elvetélt, nem is kértem volna,
Apám, anyám azonban meg nem kérdezett.
Enyém; meglett ember rezignált mosolya,
Hogy apám, anyám fölöslegesnek nemzett.

Budapest, 2000. augusztus 8. – Kustra Ferenc