Posted by
Posted in

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás Kopott cipő a lábamon Eső kopog a hátamon Kócos szél túrja hajam Térdeim sírva ropognak Görbülő gerincem Fajulva feszítem Eltörött, mi kerek, egész Mi lesz a jövőnkel? Andalogva járok az Illékony, lebegő tájon A parkban átlósan Lesem a hóvirágokat A kék cinkék csivitelnek Füttyös rigók énekelnek Nyomomat a szétfolyó Sárban itt-ott elhagyom A […]

Posted by
Posted in

Tavasz, az alkonyban

A szerzőpáros, tankában gondolkozott… Halvány, almabor Színe van égnek… messzi! Pirulás múlik. Csend hullik, mint szép áldás, Meghitt most a rügyvárás. * Fönt a sok csillag, Vibráló fényt terít szét. Ég, mint kótyagos… Szerelemittas percben, Szívünkben mámor serken. * Este már ernyed, Táj, sötétségbe simul. Holdudvar nyílik… Vágy nyugszik, minden békés. Megfogant régi érzés… * […]

Posted by
Posted in

A tavasz egy pillanata

Február végén, ahogy a fagy görcsös szorítása engedett, mi már fent voltunk Emmával, a kedvesemmel a hegyi kilátóban. A tavasz születését vártuk. Még a vajúdás el sem kezdődött, de mi minden héten feljöttünk ide. Jelen akartunk lenni a születés minden pillanatánál. A piszkos hókupacok már eltűntek, a fagyott rögök kiengedtek, sár borított mindent. Lent a […]