Tavaszi zsongás

Kopott cipő a lábamon

Eső kopog a hátamon

Kócos szél túrja hajam

Térdeim sírva ropognak

Görbülő gerincem

Fajulva feszítem

Eltörött, mi kerek, egész

Mi lesz a jövőnkel?

Andalogva járok az

Illékony, lebegő tájon

A parkban átlósan

Lesem a hóvirágokat

A kék cinkék csivitelnek

Füttyös rigók énekelnek

Nyomomat a szétfolyó

Sárban itt-ott elhagyom

A tavasz átlátszó ruhája

Színes, illatos, lenge

Zsizsegő padokon idősek

A nyüzsgő járda keskeny lett

Sóváran nézem ezt a képet:

Színes, üde és regényes.

Benne vagyok én is e tavaszi,

Merengő, mozgó festményben.

Iskolatáska nem húzza kezem

Hirtelen felhőcske leszek

S pásztázom a tájat…

A Mezőföld alattam kitálalt.

Zöld rétek, vágányok mellett,

Kis faluk, városok fekszenek

Össze – jól megférnek egymással

Minden háznak van hazája.

„A haza nem eladó”−

Jut az eszembe ezerszer,

Mondanám is, de nem tudom

A csodálattól halkulok…
Lédikó
2019

Völgyi Ildikó (Lédikó) az Irodalmi Rádió szerzője. Kérdezéd: - ki, s mi vagyok?Együtt érzően, hallgatva figyelek,Puha tapintattal kérdezek,…