A megcsillanó fényben hólé csörgedez

 

A megcsillanó fényben hólé csörgedez,

Víg patakként használva ki a vén ereszt,

Tavasz jön a télbe, kiállt egy madár,

Szép is, mikor virágba borulnak a fák.

 

Szorongatja, marja még hideg a tájat,

De már itt a napsütés, így odébb állhat

A tél, hangtalan, mint a megfáradt felhők,

Kiket oly messzire üldöztek a szellők,

 

Hogy terhüket sem volt idejük letenni,

Nem, hogy a búcsúztatásnál megjelenni,

Csak a füzek csonka ágán ülő este,

 

Bólogatott buzgón, magában nevetve,

Hogy a tél csizmájába befolyik a víz,

Járjon hát utána, ki szavamnak nem hisz.

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki…