Alvó virágszirmokat dédelget a szél

 

Alvó virágszirmokat dédelget a szél,

Halvány fényeivel a reggel messze még,

Öleli egy árnyék, épphogy csak megpihen,

Fűszálon harmat csillog sóvár-irigyen,

 

Mert tudja, neki vége, felissza a fény,

Amely a felhők közül mindig visszatér

Kedves érintéssel, simogatva fákat,

Növésre serkentve egy aprócska ágat,

 

Mely úgy táncol, fürdik, lubickol a szélben

Mint gondtalan gyermek, jobb jövőt remélve,

Mint ami vár rá a gyümölcsfák kertjében.

 

Honnan is tudná, hogy álomba merülten,

Neki az a dolga, hogy erőt merítsen,

Bő termést hordozva osztozzon a kincsen.

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki…