Fürtös fejét hajtja a kedves vállamra

 

Fürtös fejét hajtja a kedves vállamra,

Haja redőibe lágyan túr kezem,

Mintha már réges-rég megesett volna

közöttünk, némán, ez a vad szerelem.

 

Ösztönöm kapuja tágra nyitva áll,

Megeshet még néhány hárító mozdulat,

Most, az érzékek birodalma vár ránk,

Ne szabadkozz, ez egy ősi bódulat.

 

Elbújhatsz velem a vágyat ünnepelni,

Könnyű mosollyal záródhat le szemed,

Átható kéjtől borzonghat a tested,

 

Melynek valóságát látni szeretnéd belül,

De, sohasem tudnád nevén nevezni

Az útvesztőt, hová most lelked egyre merül.

  Bolgárfalvi Z Károly az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1954. szeptember 24-én, értelmiségi családban. Apám a Budapesti Műszaki…