Jaj! Te szép, szerelmetes Veca!
Hulló erdőm, betakarna ma.
Hasadon nyomnálak,
Másoktól óvnálak.
Erdődbe járnék, mint harcosa…

Jaj! Nap már, hágva-égve, végre,
Hulló bánattal, mi is végre.
Fennkölt lenne hágás,
Nem volna kifogás.
Lámpanyél heve, heves végre.

Jaj! Napnak lehet… nekem Veca?
Hulló erőm… ez felturbózza.
Hevítené vérünk,
Jó kutadba férünk…
Kacér húsod, finoman nyalva!

Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc – Anaforás, erotikus LIMERIK csokor