Az Úrnak hála, jó sorsunk idén pár napra Prágába vezérelt, május elején felkereshettük az „arany várost”. Utazni fárasztó – szokták mondani, s esetünkben ez teljes mértékben igaz. Mert bár végig jó minőségű autópályán visz az út, azért mégiscsak majdnem hatszáz kilométert kell autóban ülni. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági fejlődésük kikövetelte útfelújítások miatt Brno és Prága között számtalan építkezéssel, lezárással, tereléssel találkozik az ember, amelyek olykor még a gyakorlott vezetőt is próbára teszik. De minden út véget ér előbb-utóbb és a fáradt utazó megérkezik céljához.

Egy kis történelem

Prága városa abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Második világháborúban majdnem sértetlenül úszta meg a rombolást. Bár lakosságának egy része sajnos igen, de épületei, maga a város nem vált a világégés áldozatává. Ennek következtében, jóval kedvezőbb helyzetből indulhatott az újjáépítés, s bár a szocialista táborhoz tartozás náluk is végzett pusztítást, mára kiheverte a város a nehéz időket.

Patinás házak, utcák, velük élő múlt

Hála a jó szemű és felkészült cseh építészeknek, Prága mára szebb fényben ragyog, mint valaha. A házak homlokzata korhűen lett helyreállítva, miközben az épületeket szemmel láthatóan célszerűen hasznosítják. Bizonyára sok régi lakóépületből lett iroda, de ezt diszkréten oldották meg, s ezért a történelmi belvárosban – szemben például a sokszor szinte barbár módon beerőszakolt, modernkedő irodaházaktól eltorzított Budapesttel – nincsenek jellegtelen, oda nem illő üveg szörnyek. Az utcai szintek az idegenforgalmat és a kereskedelmet szolgálják, így megtalálható az összes nagy nyugati divatmárka üzletei. Hiába, e nélkül már nem létezhet egy európai világváros. A girbegurba utcák, turistákkal tömött kis árkádok, átjárók, kapualjak, kiülők hangulatát semmi nem tudja felülírni. Hogy a világhírű prágai várról, a Hradzsinról s a számtalan híres helyszínről ne is beszéljünk.
Azt mondják Prágába nem szabad autóval bemenni, s az állítást alá kell támasztanom. A forgalom szervezése célszerű, amelynek következménye az is, hogy számos helyről kitiltották a gépjárműveket, szabaddá téve így az utcákat a gyalogos forgalom részére. De parkoló kevés van, amelyeket viszont elég drágán mérnek. Mindez azt eredményezte, hogy tényleg alig van, aki autóval próbálná meg bejárni a várost, főként a Belvárost. Ám nem csak elvettek, hanem adtak is a városgazdák az embereknek, mivel mindezekért cserébe pompás a tömegközlekedés. A három metróvonal s az utcákat behálózó villamosjáratok bárhová könnyűszerrel eljutatják az idegent is. Arról nem is beszélve, hogy az ilyetén közlekedő turistáknak szabad megkóstolni a söröket is……

Vendéglátás és a sör

Márpedig sörözőknek, éttermeknek, vendéglátóhelyeknek, kávézóknak se szeri se száma. A hír valós: Prága valóban a történelem, az idegenforgalom, a kulináris élvezetek és a sörök városa. Megszámolhatatlan márka, fajta sör kapható, szinte üzletenként változik a kínálat. Van, amelyiket helyben főzik – akár már több száz éve – s van, amelyeket beszállítanak. Ám mindegy, hogy honnan származik, tény, hogy valamennyihez olyan ételek dukálnak, amelyekhez jól csúszik egy korsó fél- vagy egészen barna, netán egy világos sör. A sültcsülök, a knédli, a kacsa s a kolbász mind-mind jó barátságban vannak ősi italukkal, amelyet szemmel láthatóan nem csak az idegenek, hanem a helyiek is szívesen fogyasztanak. Akik egy egyszerűbb ebéd mellé is csaknem mindig kérnek egy pohár sört, hogy leöblítsék.

Turizmus

Összezsugorodott a világ, világfalu, efféle jelzőkkel szokták jellemezni idegenforgalmi szempontból korunkat. S ha valamire ez Prágára fokozottan igaz. Egy nem szezonban lévő hétköznap is tele a város, összeszámolhatatlanul sok nyelven hallatszik az idegenvezetők hangja, amint kis zászlójukkal kezükben magyaráznak csoportjuk közepén. A világ minden részéből érkeznek turisták, így a várba például már csak sorállás – és beléptető kapu – után lehet bejutni, de haladni sem könnyű a tömegben. Minden nép közül kiemelkednek azonban a kínaiak, akik, – mivel most talált rájuk a szabadság – ezért szinte elárasztanak mindent, hogy sok-sok év bezártság után végre átélhessék az utazás, a felfedezés, a szabadság örömét.

Összegzés

Utazni jó! Olyan helyre menni, ahol felkészültek az idegen fogadására, ténylegesen kiszolgálják az érkezőt, még jobb. S ahol mindezt, látnivalókkal, helyi érdekességekkel és kellemes körülményekkel tetézik pedig igazi élmény. Prága pedig pont ilyen. Nem említettem a Venczel teret vagy a Károly hidat, a zenélő órát és a többi, számtalan látnivalót, hiszen erről az utazási könyvekben hosszú, szakszerű ismertetések olvashatók.
Azonban aki még nem látta és egyszer módja kínálkozik rá, ne szalassza el a lehetőséget, hogy felkeresse ezt a patinást várost! Pár napot mindenképpen megér ismerkedni ennek a gazdagmúltú országnak a múltjával, jelenével, s fővárosával, annak magyar vonatkozásaival, gasztronómiájával és a mindig kedves, jó kedélyű cseh emberekkel.

Gyarmati Gábor

Gyarmati Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Történelmünk fénylő csillaga, az utolsó, eltiport forradalom idején, vérzivataros időszakban születtem. S…