A csönd kapujából nézek körbe,
elképzelem én, hogy mi lesz még jövőre.
Mi az mi sorsomból teljesül,
és mi az ami csak a gondolataimban legbelül.

Játszik az agyam és játszom vele én is,
napba öltözött lelkemmel csak azért is.
Kínálgat az élet vegyél és egyél,
azt kívánom neked, hogy boldog legyél.

Nem képzelek én már magamnak pompát,
azt sem gondolom, hogy a nyomor ölt álruhát.
Nem hajózok én már vad vizeken,
nem úszom az árral mély tengereken.

Szeretnék még tenni hasznosat és szépet,
szivárvány színében látni egy képet.
Letűnt idők nyomát bottal ütni,
a jövő nyergében biztosan megülni.

Szeretetet adni és kapni,
az egész szívemet beleadni.
Derűs mosolyt szórni az éterbe,
ellátni még a végtelenbe.

Istenem adj erőt, hogy végig tudjam csinálni,
megroggyant térddel ismét felállni.
Ne legyen minden csak hasztalan,
Don Quijote harcban oly parttalan.

Amíg élek hiszek és remélek,
felvillanó sorsokkal én nem cserélek.
Jövőre is beköszön a madár az ablakon,
hiszem, hogy lesz még sok ilyen alkalom.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…