Edit Szabó  :  Tengerparti remény

 

Tengerpartján szomorúság,

lement a nap, egy fénysugár

köszön el a szárazföldtől,

fodrozódó víztükörtől.

 

Búcsúzik a  nappali fény,

tengerpartján az alkony él,

fekete ruhás asszony néz,

tekintete távolba vész.

 

Mezítláb a homokpadon,

alig érinti a partot,

feszülten ül a székében,

kimerülve a nézésben.

 

Vajon hová lát a szeme,

valahová oly messzire,

vágy vagy bánat  kerülgeti,

látomása viszi messzi.

 

Várakozás    avagy a gyász,

látótérben nincsen varázs,

utolsó fény messze ragyog,

választ most már nem kaphat ott.

 

Bőcs,2019.05.24.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…