Alkonyodik, elcsendesült a part.

A környéken itt senki se maradt.

A hullámok némán nyújtózkodnak,

lágyan nyaldossák a kavicsokat.

 

Sötét felhők ereszkednek vízre,

belemerengek emlékeimbe.

Lelkem fekete gyászruhát öltött,

szívembe szomorúság költözött.

 

Fárasztó volt az utam idáig,

rossz lett volna mindent tudni máig.

Esetleg nem is vállaltam volna,

ha tudom a sors ilyen mostoha.

 

Mennyi erőt kellett gyűjtögetni!

Mennyi könnyet kellett letörölni!

Miről kell a létben számot adni?

Mi mindent kell majd háton hordani?

 

Most már elég! Sok a fájdalomból!

Jöjjön egy boldogabb kor a jóból!

A sorsom trónján én hegedülök,

mellé csakis víg nótát fütyülök.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…