József Apánknak
hetvenedik születésnapjára

Hetven év mily gyorsan elszaladt,
segítve tiporva a régmúlt vágyakat.
Táncolunk még az élet színpadán,
de lassul az ütem s véget ér talán,
egykor de addig ünnepelünk.
Kitárva kezünk, lelkünk és szívünk,
feléd apánk, kik még itt vagyunk,
reméljük még sokáig találkozunk.

Tömzsi, szakállas, százhúsz kiló,
ilyen voltál egykor “karcsú” ifjú.
Kipróbáltad azt miben pénz lehet,
nem mindig díjazták törekvésedet.
Oktathattál volna, hisz papírod van,
helyette a csigát kergetted kócosan,
buszos, vasutas és vállalkozó,
az élet szép és élni olyan jó!

Függetlenség hatvannyolcban elveszett,
bizony akkor kötötték be fejedet.
Ötvenegy év ott is, hogy elszaladt,
csodás emlékek őrzik az álmokat.
Utazni oly jó, vallod ma már,
itthon két szerető unoka vár,
s család, mely szeretettel vesz körül,
oly jó az érzés ott legbelül.

Drága apánk József a vers itt ér véget,
köszönjük a sok jót a szeretetet.
Az Isten tartson meg nekünk sokáig,
kívánja a család ki összegyűlt ma itt.
Ha a homlokod lassan a tarkódra ér,
ne hullajts könnyet a hajszálakért.
Kívánunk számtalan csodás napot:
Boldog hetvenedik születésnapot!

Ez a vers egy kedves barátom megrendelésére, apósának születésnapjára készült!

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…