régi iskolám a Kálvária téren
idő távlatát évtizedekben mérem
egykor befogadott itt az Alma mater
mikor elbocsájtott még nem fogtam fel
hogy iskolásnak lenni milyen jó dolog
hol gond nélkül élni és tanulni tudok
mire megértettem már öreg vagyok
visszajárnék de már nem fogad nem lehet
mást akar az agy a lehetőséget
elszalasztottam mikor az enyém volt
ma csak látogató lehetek olykor
emlékek sora az mi nekem maradt
hisz itt éltem tanuló-ifjúságomat

akkor vágytam, hogy szóljon már a csengő
lettem volna inkább utcán tekergő
ma innám régi tanáraim szavát
s az ábrázoló geometriát
mit úgy gyűlöltem akkor megszeretném
az idő nem enged bár megtehetném
hogy visszaforgatnám csak egy pillanatra
beülhetnék újra az iskolapadba
s Béla bácsi keze farzsebében
oktatna a jóra szépre engem
lennék talán első ott a sorban
nem középmezőny ki akkor én voltam
emlékeim ma már oly kedvesek

eljátszott álmok kisiklott szerepek
újból és újból alkotott tanrendek
de iskolánk neve Déri Miksa maradt
sorsának könyvében dicső lapokat
találsz ha fellapozod kedves olvasó
Nobel-díjat kapott a feltaláló
Szentgyörgyi itt volt laboratóriuma
majd újra oktatott a régi iskola
adott az életnek számtalan “koponyát”
talán ha lehetnék újra kisdiák
dicsőség könyvébe én írhatnék lapot
időközben sajnos a tinta elfogyott
emlékek ködén át látom a tegnapot

búcsúzóul annyit maradj meg nekünk
régi iskolánk mit úgy szeretünk
hagyomány kötelez a jövő előtted
kiművelni az ifjú emberfőket
s a tudás mit adsz legyen jó alap
lebontani évtizedes málló falakat
dicsőséget mint zászlót magasra tartva
megpihenni csupán egy szusszanásra
míg ünnepeljük a százhuszonöt éved
emléket idézve köszöntünk téged
tudom tervezed a jövőt a holnapot
ehhez kívánok még legalább
százhuszonöt boldog születésnapot

Hegedűs Gábor az Irodalmi Rádió szerzője. Nevem Hegedűs Gábor. Szeged melletti településen Algyőn lakom. Nem itt születtem, hanem…