Csak a csend az, ami zakatol,

csikorog mindig vas valahol.

Keréken, sínen, ajtón, záron,

de legfőbbképpen a lelkemben.

Ki is vagyok? Mivé is lettem?

A bűnöm, apám német legyen.

Mit építsek? Nem is romboltam!

Ki érthette ezt fent nyomban?

Mit tudok mások világáról?

A dolgom csak falumra hárul.

Tizenhat évesen vétkes lettem,

mikor soha rosszat nem tettem.

Nem elég, hogy már szegény vagyok,

napról napra itt kornyadozok?

Sújtott eddig a sors eleget!

Hová? Hová zakatolok most?

Mikor, mikor hagyja már abba?

A testem, lelkem sorvasztgatja.

Vár a bánya! Hólé, mit ihatsz.

kenyérből eleget sem láthatsz.

Mire jó, ha a szenet verem?

Hogyan lesz így saját életem?

Lesz-e valaha egyáltalán,

a környéken arat a halál.

Tífusz, malária, hullahegyek,

kemény része az életemnek.

A család sehol, hír sehonnan

ki tudja, ki életben van

Ígéret az, hogy hazamegyek?

Kibírom-e? Szörnyen szenvedek!

Többnyire csakis tovább visznek,

ott is csak egy rohadt rab leszek

Éhség kínoz az alvás előtt

vágyik a pihenésre a test.

Sötétben rágcsálók hada jár,

vagy felébresztenek a tetvek.

Ember, ember szeretnék lenni!

Miért nem érti ezt meg senki?

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…