Posted by
Posted in

Becsvágy

Becsvágy A becsvágy vezette Júdást az árulásban? Mi volt az indítéka Krisztus feladásában? A pénz, a hatalom birtoklása Embertársak lábbal tiprása? Kopogtatok, válaszotok várom. Szú rágja sejtjeim a kiváncsiságban Bércek tetején, vagy a föld mélyén Hallgat a lélek s csak attól félek Az antik bölcselők A sátán fegyveréről regélnek Két ököllel dörömbölök Egyre hangosabban követelek […]

Posted by
Posted in

Ha megnyílik a föld

Szohner Gabriella: Ha megnyílik a föld   -Milyen anya vagy te? – süvített Rozál éles hangja a levegőben. Mari összerezzent, egy hang se jött ki a torkán. – A lányod szégyenét kitárod az egész világ előtt? Normális vagy te? Erre neveltelek? Hol voltál, amikor megcsinálták azt a gyereket?  Hol?  Lotyó lett az egyetlen lányod! – […]

Posted by
Posted in

Ebugatta

Szorgalmatos gondját én életemnek senki nem viselé, Pediglen gondolám vala sorsom, mit kendtek irigyelé. Ebugatta! Ilyen a sors… tán kifényesítem a kardom, Mert lelkem még fényes, de… ez már öregségi akarnokom. Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elvesztem az arcom

Már én is igen unom, hogy a számon. Csak panasz szava tódul elő vádlón, De egyedül vívom dicstelen harcom, Közben szép lassan elvesztem az arcom. Hiába van hű, szamuráj szellemem, Ha azt alkalmazni nincs segedelmem. Pedig a hovatartozás nagy erő, Amit csak én tudok és miért nem ő? Mint egy Ronin kóborlok a semmibe És […]

Posted by
Posted in

Megtört tekintettel…

Mint haldokló vad, megtört tekintettel Révedek… világra, hűlő lélekkel. Nincs olyan, mi melegséget is adna, Úgy tűnik, mintha életerőm fogyna. Mitől lennék boldog, megelégedett Ha az élet, keresztfára szegezett? Vérem hullik, lassan mind, mind elcsöpög. Nincs, ki alám tegyen edényt, mi köcsög. Feltámadásban bízni, ez dőreség, Hogy ki vagyok szegezve, ez vereség, Pedig tömeg erős, […]

Posted by
Posted in

Emberiség

Bűn az élet, mondják nekünk papok, Én is tán’ hasonlókat papolok? Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön, Reális vagyok, ez minden bűnöm. Sötét áradás töri át gátat, Köveket, sőt életet is mállaszt. Nemcsak a folyó, élet is ilyen, Nagy gát kell, hogy ember boldog legyen. A jó keresztény tízparancsolat, Minden jóra, szépre utasítgat. Igaz tényleg, be […]

Posted by
Posted in

Új nap

Ébredezünk. Kappan hangja harsan korán, Új kihívások várnak tán’. Kel fel, látszik már a Nap is, Új napra ébredünk, vagyis Ébredezzünk! Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Múltunk

Hol is van az az út, melyről látszik a múlt? Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt? De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult, Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt. A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket, Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet És a múlt fontos, jelenünk abból fakad, Akarjuk-e […]

Posted by
Posted in

Fricska

A jó poén nem göcsörtös bunkó, Hanem egy finom fricska. Bízzunk benne, megérti a bunkó… Ide nem kell a bicska. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Lakodalom februárban

Minden úgy történt, ahogy eltervezték. A fodrásznál negyed tíz fele végzett, utána kényelmesen elsétált a szalonba. A menyasszonyi ruháját a próbababát körbe járva újra megcsodálta, felpróbálnia már nem kellett, a hiányzó gyöngyöket, strasszokat pótolták csak az alján. Egy magával hozott bőröndbe tetette be a koszorúval, fátyollal együtt és indult a vasútállomásra. Örült neki, hogy száraz […]