Posted by
Posted in

Vihar előtt

Akár a fekete méz, olyan fekete. Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka. A komor viharfelhők fentről néznek le, Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva. A napraforgók hosszúkás arany pillái Közül, rám tekintenek fekete szemei. Megjöttek fenyegető vihar szelei, Már itt vannak a viharfelhők elei. Fenyeget a vihar, fojtó levegője Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt. […]

Posted by
Posted in

Gúzs

Csőre töltöm magamat, Elvágom a gúzsokat. Nekilódulok világnak, Lehet-e még, hogy akarjak? Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Álmodozom

Rázom a kezem a zsebben, Képzeletbeli pénz abban cserren. Mivel a hangját nem hallom, Rájöttem ébresztő! Álmodozom… Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kese Cseke gyereke

Megy hegynek fel gyerek Cseke Vén, kese Cseke gyereke. Szekere gyenge kereke, Csetteg, kerreg, leeshet-e? Szekere kereke leeshet, Ekképpen, eh, letenyerelhet. Kerekezne Cseke szekere, De nem fel erre, ferde hegyre. Nyekergett Cseke kereke, de ment Esetleg szeretve, de nem megkent. Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve. Hej! Leesett Cseke […]

Posted by
Posted in

Megjött már a tavasz

Megjött a tavasz, kivirultak a fák, Ilyenkor kivirulnak a fapofák. A macskák és a kutyák levedlenek, A meleg miatt sok vizet vedelnek. A tavaszi eső tán’ aranyat ér, Nagyra növünk, egy zuhé ennyit megér. Viruljunk mi is, ez a világ rendje, Élvezzük ki a tavaszt, sorra-rendre. Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ha eljött már…

Születéskor az ember ajándékot kap, Az élet és a halál közé ráadást, Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást. Ebből az egészből, csak egyetlen igaz; Vissza kell adni, ha eljött már az idő, És kinek rövid lett, annak az, nem vigasz, Hogy mit letöltött, az nem elvetélt idő. Az […]

Posted by
Posted in

Sötétség birodalma

Az ég így estefelé veszít áttetsző Kékségéből, a Nap meg már a lemenő Szinét veszi föl, narancs változatait, Melyek szépek és a sötét ellen rikít. Lehűl a levegő és nőnek az árnyak, Hosszú árnyékuk lesz bokroknak és fáknak. Sötétség birodalma támad, tért elnyel, Leszámol ősi ellenséggel, a fénnyel. Budapest, 2000. július 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fékem

A magas égen Szikrázva süt, napocska! Alkony közeleg. * Már az álmaim sem az enyémek, A semmiben vésznek, elenyésznek. Ezzel minek rontsam meg életem, Ha jól látom, már ez lett a fékem. * Csend, nyikorogva Beáll saját helyére. Beesteledett. Budapest. 2000. július 17.- Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Posted by
Posted in

Nagy falat

Hebegek-habogok, összehordok hetet-havat, Egy azonban biztos, az élet nekem nagy falat. Nincs levegőm, fuldoklom, tán a torkomon akad. Nincs különbség; élet és halál egy tőről fakad. Én már nem érzek semmit és már nem is érdekel, Életem, mint lyukas kalyiba, mit a szél bélel. Elszaladt a csikó is, de nem velem… előlem. Itt maradtam gyalog… […]

Posted by
Posted in

Diadal

A gonosz diadala tétlenséged ára, megkötött nyelved néma ajkad vára. Hallgatásod gyümölcse a jó bukása, néma gyötrődésed lelked suttogása.