Posted by
Posted in

Tekergő

Tekergő egy óriás tekereg a hegyeken át vezet hajtűkanyarjai végtelen veszélyeket rejtenek tekeredik jobbra kanyarodik balra innen onnan, onnan ide látszik a hegyorom rajta jaj, de furcsa szerzet a hegyeken átível a lélek rajta jarkál ide,-oda mászkál kígyó ez, vagy mifene? szerpentinnek hívják… Lédikó 2019.05.11.

Posted by
Posted in

Élő kövek

Élő kövek Kövek mélyéről induló élet Mondd, mit remélhetsz? Virágod kéksége, selyme Bársonnyá fűzi fel a reggelt Szirmain játszi fények Fütyürésznek Boldogok a kövek, Melyeken sarjad az élet, És áttáncol a halál, mert A virágban ott az örök esszencia Haj, a virulás csak múló napja A létnek, de örök a végzet, S benne örökre megszáll […]

Posted by
Posted in

Hiszékenység

Hiszékenység A hiszékenység, mint áspis kígyó Átszőtte a történelmet Majd jóllakott áldozataival S nagyon megelégedett magával Belefúrta csápjait a lelkekbe S vígan falatozott kedvére Elsőként Évát lépre csalta Majd Ádám lett az áldozatja Mózes népét is megcsalta Mig a bálványokra lesújtott bősz haragja Jöttek,jöttek sorban az izmusok A hiszékenység az embert szinte átformálta Lelkiismeretétől megfosztotta […]

Posted by
Posted in

Megjött a tavasz

Ma igazán szép nap volt, A nap végre szikrázott. Felhőtlen volt az égbolt, Tavaszi nap szinte lángolt. Velem szemben künn n a parkban, Kutyák hancúroztak vidáman. Nehéz nap volt dolgoztam, Szolit elláttam csicsásan. Kiálltam az ajtó elé, Nap sütött rám, lefelé. Örültek a kutyák; én is, Lám! Megjött a tavasz mégis. Budapest, 1997. március 2. […]

Posted by
Posted in

Már talán…

Vénségemre felismerést tettem, És már talán, kicsit bölcs is lettem. Emberek sem nem szépek, se nem jók, De, ha kell bárkivel jó-pofizok. Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg, Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg… Már csak lassan zakatoló az életvonatom, Az utazó homokóra… pereg monotonon. * Élet kezdődik, Folytatódik, véget ér. Sors? […]

Posted by
Posted in

Lélek harca?

Türelmetlenül battyog a kísérő szellemem, Odatartja az arcát, hátha jól pofon verem… Én csak tudom, hogy a lelkem fehéren, vattásan kemény, Rajta meg én vagyok az örökös gombolatlan mellény. A vágyam csak hajt, szorgalmaz, és szinte üldöz, velem küzd! Hiába mondom neki, együtt vagyunk, testemet ne űzd! Emeld az arcot, Közönyöd, magadról le! Béke, szeretet. […]

Posted by
Posted in

Esdek

Azt, hogy mi lesz majd, ha rám terül a sötét, Kérem és esdek, mondja meg még az alkony! Nézek én a tükörbe, de ott is győz a sötét… Már nem látok semmit, sötétség… múlik az alkony. De esdek én, hogy az alkony előtt legalább legyen bíborfény! Aztán ha láttam és végem, akkor már eltolhatnak a […]

Posted by
Posted in

Szakadt hegedűhúr

Ha az életre azt mondjuk az olyan, mint egy hegedű A szakadt hegedűhúron folyik le a lélek leve, Itt bíz’ már talán nem is segít hegedűvonó heve. Még az kiderülhet, a lélek leve nem csábos nedű. A hegedűhúrt, összecsomózni bizony bár nem lehet… Élet megy tovább, vonó nélkül vegyünk mély lélegzetet… Vecsés, 2014. április 26. […]

Posted by
Posted in

Bella

Óh, te Drága nagy-mellyes Bella, Fölvinnélek a Parnasszusra! Parnasszus? Mit nekünk! Jobb, ha ölelkezünk. Megdolgozlak. Légy munkám tárgya! Kedves, a modorod igen nyers! Ha szeretsz, légy bár hozzám decens! Remélem csak heccelsz, Mert nekem te kellesz! Ölelj hát, szeress és dédelgess! * Nos, Bella? Megindultas vagyok, A nyomomban is vágyat hagyok. Te itt állsz előttem, […]

Posted by
Posted in

Hétköznapok gondolatai…

Európai stílusú haikuban… Somló Tamást én Ismertem, teát főzött. Japán szertartás! * Évszázadokat Őriznek, hegyi sziklák. Kiemelkedők. * Őserős erdő A fenyők sokasága. Rég’ örökzöldek. * Kezd meleg lenni… Lélekből távozzon baj! Kakaó készül? * Az esőfelhő Lemossa a könnyeket! Bánat, még maradt. * Tört szilánkokon Ülni esőben… ázás. Búbánat, marad… * Soraidon, jól Szórakoztam! […]