Posted by
Posted in

Álomszőttes

Álmokból szőttél aranyhidat, a remény őrzi vágyaidat. Színezted hold ezüst porával, felvértezted csillagvarázzsal. Gyöngyház-álmokban sóhajomat távolba vitte szélfuvallat. Virágszirmokkal borítottad, simítottad el a ráncokat. Csókod elűzte rémálmomat, vágyak bontottak vitorlákat. Sötét éj tépte álmaimat, nem látom arcvonásaidat.

Posted by
Posted in

Könyvajánló: Koszorút fontam magunkból

Nagy szeretettel ajánlom második novellás kötetem mindazoknak, akik szeretik a hol szomorkás, hol vidám, hol pompázatos virágszálakat, hiszen ezekből fontam ebben a kötetben egy koszorút. Különlegessé teszi a könyvet, hogy montázsokat helyeztem el benne, családi képeket, azokról az emberekről, akik a novelláimban valamilyen szerephez jutottak. Ott vannak a szüleim, ott van Papus, ott van, Mamus, […]

Posted by
Posted in

Gondolatok

Nyűgözött vagyok… (3 soros-zárttükrős) Le vagyok tőled nyűgözve! A cunid meg igen kellene… Le vagyok tőled nyűgözve! Azzal teszel tönkre, ha nem adsz cunát! Engedd talán el, az ellenállás fonalát… Azzal teszel tönkre, ha nem adsz cunát! (limerik) Érzések hálójából nézem, Ha, nem történik semmi, végem. Köztünk van ötven év, Itt, már nem lesz biz’ […]

Csillagles a Mogyorósi-sziklán
Posted by
Posted in

Csillagles a Mogyorósi-sziklán

A nagy völgy öléből árnyas út vezetett az út mentén virág mi nekünk nevetett. Estére értünk a a jeles bércre fel szép est mosolyában a kereszt volt a jel. Az égbolt ránk borult hanyatt feküdt az éj fürkésző csillagon izzott a kőkaréj. Míg fent a hold figyel ezüstöt pettyeget szemünkben vízió s repült a képzelet. […]

Posted by
Posted in

A Élet Szimbóluma

A bolondos Szél egész éjszaka kopogtatott az ablakomon, Nem tudom, Beszélni akart-e hozzám, vagy csak Integetett nagyon…. Zúgva-búgva végigrohanta – úgy érzem – az egész Világot, Dühöngeni kezdett, egyre jobban tombolt régi, öreg fűzfánkon. Egy kicsit Egyenlőtlennek éreztem magamban a Csatát, A szél szabadon Szárnyal, önfeledten tépheti a Helyben álló Fát!… Innen-onnan hallani véltem érdekes, […]

Posted by
Posted in

Így írok én…

Poéta vallomás Az emberiség, nem az angyalok kolóniája, Bár mindig ez volt a tömegek, az emberek álma. A poéta dolga, eme nemes vágyat segíteni, Hogy ebből legalább valamicske legyen, odahatni. Tollamat felszólítom, kezdje szántani a papírt Közben még harapok valamit… már készen a fasírt. Nem írok én szigorú katonai regulát, De olvasóimmal keresem a béke […]

Posted by
Posted in

Fentről néz

Fentről néz Nem érzel már semmit, üres lett a Világ. Mindennek vége. Úgy érzed, megszűnt létezni a Lényed. Pedig Ő fentről néz, és vigyázz Rád, onnan tereli az életed. Ő is úgy akarja, hogy ne sajnáld, ha valami jó is történne Veled. Hiszen egyszer, majd újra együtt lesztek, addig is éld, az életed! Engedd, hogy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Atya-gatya

Rózsa Iván: Atya-gatya „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…” Én néha kicsit kételkedem létedben… Mi gatyánk, mi vagy a szennyesben: Megtisztulsz jó háziasszony kezében… Budakalász, 2019. május 7.

Posted by
Posted in

Te vagy a fa

Te vagy a fa, a jó gyümölcsöt termő, fagyos télben, forró nyárban örök, termésedből részt vesz mind, aki nemes gyümölcsre vágyik, s lesz maga is jó gyümölcstermő.