Posted by
Posted in

Papír… kedvesen mosolyog!

HIAQ – ban fogant képzetek… Kezemben, remeg toll. Papír… kedvesen mosolyog! Hegy, papír árkot húz… * Sebbel keltem reggel, De kiírom a kelevényt. Majd, mosollyal alszom! * A papír elbírja, Ha a tenta betűt ró rá. Lúdtoll, nem karcolja. * Van mondanivalóm, Én kifogyhatatlan vagyok. Papír csüng szavakon… * Papír dolga emlék, Poéta dolga, rögzítés. […]

Posted by
Posted in

Az én utam felett boldog gerlék búgnak

Vízióm a jövőről… Az én utam felett boldog gerlék búgnak, Vadludak vében, csak úgy, előre húznak! Ők nem néznek a napba, így nem vakulnak. Az én utam, előttem kanyarog a végtelenbe, Nem is látom a végét… talán a reménytelenbe… De biztos, hogy megy tovább… mint eddig az esztelenbe. Tarkítják a bombatölcsérek, Ezekben meg csapadékvizek. Araszolok… […]

Posted by
Posted in

Siker vagy hírnév

Edit Szabó : Siker vagy hírnév Minden siker az enyém, szívem titkolt rejtekén, soraimat olvassák, emlékük feldolgozzák, az emberi lélekben felébred a végtelen. Nem kérem a hírnevet, lehet, kedves szeretet, ám ha sokan megszólják, az emberi túlkapás nehezíti életet, becsületet én kérek ! Bőcs,2019.05.26.

Posted by
Posted in

Idő élettárs…

Az idő könyörtelen Legyőzni lehetetlen. * Óramutató Halad, mint egy táv-vándor. Fogaskerekek. * Ahogy telik az idő, Közeledik a jövő! * Vekkerketyegés. Csalhatatlan időgép. Új óra-számlap. * Ahogy eltelik az idő, Csökkenőn, múltba vezető. * Óra pontosság, Kifogásolhatóan. Kompasz, állítás. * Az óraműtől sem függ az idő haladása, Időtől függ, az óramű időmutatása. * Óramű: […]

Posted by
Posted in

Lehet bolond a bölcsből?

Hogyan is lehetne bolond a bölcsből? Amikor így szabadult a bölcsőből… De bíz’ minden lehet, az élet ilyen cifra! Tanúsítja ezt… analfabéta kismiska! Mert az élet nem a normális létnek kedvez, Mondják, Isten végez, ember hiába tervez… Meg az is mondják, okos ember nem terem úgy, mint a gomba, De, okosokat is be lehet slihtolni […]

Posted by
Posted in

Van nekem árnyékom…

Filozofálok a saját árnyékomról… Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül, Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül. Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?! Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek? Van nekem árnyékom napsütésben, Van a közvilágítás fényében… És van temetői gyertyafényben. Van, hogy súlyos viharfelhők bántón lógnak felettem, Akkor […]

Posted by
Posted in

Áradó folyó

Beleveszünk az Ég, kékjébe… élvezzük. A mennyem Te vagy! * Élő angyalom Vagy, csak hívogass folyvást. Így üdvözülünk. * Szádból, lelkemnek Ima hallatszik. Áldlak! Paradicsom ez. * Lelkem mélyéből Sok szeretetem adom. Áradó folyó. * Révészed vagyok, Háton viszlek mennyünkbe… Így nyögj, imákat. * Szerelem perce Nem érhet véget! Tovább… Mi; örök társak… Vecsés, 2019. […]

Posted by
Posted in

Hegedűszó…talán az élet

A tábor lassan elcsendesedett. Csak a vaskos drótkerítés tövében ötven méterenként álló oszlopokon világítottak a lámpák. A hatalmas kapu is zárva, ahol napközben ki és be jártak a teherautók, vitték a foglyokat a vasutat építeni. A hatalmas kapu előtt két őrszem állt, nyakba vetett géppisztollyal, kezük a ravaszon, hiszen foglyokat őriztek. Hadifoglyokat! Igaz most nem […]

Posted by
Posted in

ha megfogod kezét…

ha megfogod kezét tartsd erősen ne hagyd tévelyegni gyermeki lényét mert az a veszélyes ott a gödörben többé nem látja az igazság fényét többé nem látja az igazság fényét mert az a veszélyes ott a gödörben ne hagyd tévelyegni gyermeki lényét ha megfogod kezét tartsd erősen

Posted by
Posted in

csend borul…

csend borul az odvas fára képzelet szül szép álmokat felsejlő emlékek sora ködös jövő ont vágyakat csattog a fog idő foga beléd mar és húsod tépi ráncokat karmol arcodra a napod sem már a régi szél süvít a domboldalon eső veri itt a tájat érzés vibrál gondolaton talán rád még valaki várhat tépett vágyak törött […]