Posted by
Posted in

Verselek…

Írok, írok, koptatom a tollat, Közben jön, következő gondolat. Persze nem tollkoptatás a lényeg, Hanem… írásban vajon van lényeg? Vörösmarty Mihály biz’ nem lehetek, De ettől még verselni szeretek. Én ilyeneket tudok leírni… Nem haragszok ha, nem fogsz olvasni. Vecsés, 1998. november 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vasútállomás

Először is, a barátnőm volt az, aki meghívott magához hétvégére. Nem voltam ismerős ezen a vidéken, még osztálykirándulás ürügyén sem jártam arra sosem, de ennek nincs jelentősége. Másodszor, megint ő volt az, aki olyan kritikátlanul viselkedett, hogy elegem lett belőle. Egész éjjel csinálta a cirkuszt, kiabált, és amikor odáig vitte a balhét, hogy két pofont […]

Posted by
Posted in

Vándorkomédiás

Sokat szenved a vándorkomédiás. Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér. Nappal koplal, este nincs vacsorázás, Fáradt, mire szénapadlásra felér. Hosszú, döcögős életben semmi sem jó. Vándoréletben nincs normális élet. Ellenséges, lenéző környezet való, A képzelet állít neki síremléket. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Félidőben…

Újra jó idő jár, fú a langy szél, Lépte enyhén koppan ’mint ideér. Emlékeinkből kibújik a jó, Szép az emlék, másra úgysem jó. Betöltöttem a negyvenkilencet, Elővettem régi emlékeket. Kezdek már én is nosztalgiázni, A rossz emlékeket is szépnek látni. Bízom, hogy csak a felénél járok, Jövő évezredből sokat látok. Inkább hosszan nosztalgiázzak, Semhogy hosszú […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Elég!

Rózsa Iván: Elég! Egyszer minden elég… A Földnek parancsolja Isten: elég! Elég vele együtt fösvénység, irigység, kevélység… Nyoma sem marad semminek, nincs reménység… Hogy poraiból újjászülessen az Élet, Mint valami főnixmadár: Egy más dimenzióba téved, Ahol Rá már Isten vár… Budakalász, 2019. május 16., Kovács Lajos gondolatai kapcsán…

Posted by
Posted in

Esik

Esik a tavaszi eső, Vizes az út. Ettől szép erdő, mező, Téli kiút. Zöldül erdő és árokpart, Vizes a fű. Időjárás hozza tavaszt, Ez már nem mű. Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vége a szenvedésnek!

Rózsa Iván: Vége a szenvedésnek! Bár a talpa alatt a talaj nagyon égett; A tékozló fiú mégis a saját útjára lépett. Ezen halad azóta is szüntelenül-rendületlenül: Célja a Végtelen, ahol minden vágya teljesül… Úgy teljesedik be, hogy egyben kioltódik: A Végtelenben minden problémája megoldódik. Szeretteivel él együtt továbbra is, akikkel akar: De betegség, öregség, halál […]

Posted by
Posted in

Világot látni

Verset írok monotonon, Zakatolunk vonatokon. Utazzunk, és lássunk világot, Ismerjük meg, egész világot. Jó dolog menni, kirándulni, Ismeretlen tájat is látni. Embereket megismerni, Az újba belemélyülni. Van világba sok látni való, Van világnak sok csodája, ó! Minél többet lát az ember, Annál inkább “igaz” ember. Persze más a finn vagy olasz, Lehetőséget ne szalassz! Meg […]

Posted by
Posted in

Belátom

Korom haladtával már belátom, Sok embernek ezen a vad világon, Nincsen remény és nincsen boldogság, Megnyugvást nem hoz, csak túlvilág… Budapest, 1997. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Mint egy… ó, Lia!

Mint egy vak zongorista… Lia! Nem látlak… vágy, előrehajtva. Lelkem billentyűit, Szeresd szerkentyűit. Csak közösen, előretartva. Mint egy dallamot, zongorállak, De nem kell néznem, a kottákat. Te a lelkemben élsz, Szinte, velem átélsz… Mi kerekítenénk kockákat… Mint egy álmodozó ó, Lia! Jöhetnél, már előrehajtva. Beszéld meg vágyaddal, Egyeztesd, álmoddal… Horkolhatnánk egy jót, egy… ágyba. Vecsés, […]