Posted by
Posted in

Sírfeliratok Apevában

Edit Szabó : Sírfeliratok Apevában 1. Test nyugszik föld alatt, a szelleme feléd magaslik. . 2. Egy lélek nyugtalan, szíve pihen, minden benned van. . 3. Egy nevet mindig látsz, az ő lelke álmodik versben. . 4. Volt teste, szerette, béke vele, lelke felrepült. . 5. Élt, meghalt, földi hant, hosszú élet termékenysége. . Bőcs,2019.06.30.

Posted by
Posted in

A megtévedt liberalizmus

A megtévedt liberalizmus A radványi sötét erdőben Bóklászok utat tévesztve Lidérces álmok követik nyomomat Mélyen a köpenyembe zárom magamat A fenyvesek suttognak, a bokrok suhognak A baglyok pedig a holnapról álmodnak A természet az életről regél A múltunk csak mesél, csak mesél Hátunk mögött hagytunk izmusokat Gyakran idézgettümk neves halottakat Kiknem útmutatásait próbáltuk követni Igy […]

Posted by
Posted in

A név kötelez

A szürke köpenyes, térdzoknis, nagydarab takarítónő, mint a tank rontott ki az oldalajtón az épületből, és mogorva tekintettel nézett az udvaron focizó, zajongó vagy céltalanul futkározó napközis gyerekcsapatra. Kirázta a porrongyát, fogta a fal mellé állított vödrét, seprűjét és visszacsörtetett az épületbe. Az osztálytermek, folyosók takarításával már végzett, az aula felmosása volt hátra. Ez volt […]

Posted by
Posted in

A jót mindenki üti

A rosszat nem, mert visszaüt… Egész életemben a béketűrés és kötelességérzés apostola voltam, A fordíthatatlanba törődő, szeretet terjesztő, béke-hitvivő maradtam. Hetven éve -immár- ilyen vagyok, ilyennek születtem, ilyennek neveltek, Meg a környezeti hatások is belém, ilyeneket –csak jókat- leheltek. Jó Éled. Szívvel lát. Békét teremt. Érzéseket szül. * Igyekeztem, mindig mindenben gondossággal, szeretettel eljárni, Figyelmeztem, […]

Posted by
Posted in

Hazám, te vagy a mindenem!

Hazám! Óh, hazám, nekem te vagy a mindenem, Fiad, állampolgárod vagyok; ezt szeretem! Büszke vagyok, hogy a Kárpát-medencébe magyarnak születtem, Hogy anyanyelvemnek a legeslegszebbet, magyart nevezhetem. Aki ide született, itt éljen és itt haljon! Küzdjön hazáért és a magyarokért a falon… Magyar lóval, magyar fegyverrel és magyar bort igyon! Aki ezt nem bírja és elmegy, […]

Posted by
Posted in

Mindennap teszel valamit?

Mindennap teszel valamit, jó és tán’ rosszat, Énekelsz a Fő úton, végig falu hosszat. Szembetalálkozol… jön a csorda hazafelé, Téged visz a lábad… csak tovább, rétre kifelé. De! Hiába menekülsz, csak beköszönt az éjszaka, Holnap is csak érezni fogod… mit számít pénz szaga! Én tudom, nem leled a helyed, éjjel sincs nyugalom, Mert nappal olyan, […]

Posted by
Posted in

Él a haza

Sohase mond, hogy elveszünk… Sohase mond, hogy nem hiszünk… Ne mondj olyat, hogy itt a vége… Ne mondj olyat, hogy nincs reménye! Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc – anaforában

Posted by
Posted in

Fekete tömeg

Három holló károg a fán. Szárny lebegtetve, tőlem is elvárván, Hogy én is károgjak, mint ők, Mondjam, hogy kár, mint egy csapatban levők. Most látom, nem három varjú károg, na! Eget befeketítik, és ez a tömeg záloga, Hogy büntetlenül kárognak nép ellen, Mi meg vijjuk harcunkat a fekete tömeg ellen. Nem tudnak gyököt vonni és […]

Posted by
Posted in

Haza

Kebledben, bent érzed; haza! Ti tudjátok mi a haza? Hol szeretsz, élsz és dolgozol, Hol nem érzed azt; itt máshol. Budapest, 1997. március 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A honfoglalás

Árpád és Kurszán vezetésével, Eddig nomád és vad törzsekkel, Hazátlan és vágtázó Magyarok, Immár a hont foglalt Magyarok! Voltak már téli- nyári szállásaik, Lovaiknak, állatoknak istállóik. Itt talált gyér lakóssággal keveredve, Lassan egyesültek egy nemzetbe. Letelepedtek, de még kalandoztak, Évszázadokon át, hadjáratoztak. Atlanti óceánt is meglátták, Ki szembeszegült, azt lenyilazták. Svájcot, Bajorországot feldúlták, Észak Itáliát […]