Ahogy a végtelenben nyúlik el a táj,

Ahogy látjuk már, hogy sehol nincs határ,

És nyomot sem hagy, úgy pusztul a tél,

Te is csak úgy, pont úgy érkeztél.

 

Ahogy a nap az égen kelleti magát,

Ahogy végre halljuk már a nyár szavát,

És fáradt szemünk százszor visszanéz,

Úgy múlik el mind ez az egész.

 

Ahogy elmegyünk, hogy nincs ki visszavár,

Ahogy lábunk szilárd talajt nem talál,

És százszor mondják nekünk: “elvesztél”,

Te is csak úgy, pont úgy érkeztél.

 

Ahogy elfogy az út, s nincsen már tovább,

Ahogy követjük a magunk lábnyomát,

És a fájó láb még százszor újra lép,

Ha nem is értjük, merre és miért.

 

Ahogy megyünk még, mert messze hajt a vágy,

Ahogy lemosnánk az út minden porát,

Majd valóra válik a legvégén e cél,

Hogy tisztán mehess el, ahogyan érkeztél.

 

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, tizenöt éves. Szabadidőmben szívesen foglalkozom írással, verseket és novellákat…