A kedves kézfején
gallyak az erek.
Földsötét égen
villámgyökerek.
Torkolatok deltái
magasból nézve,
vándorutak
gyermekrajzokon,
friss kenyér héján
a ráncok, űrjáratok
csillagatlaszon.

A kedves nem volt
itt tegnap. Ma sem
érkezett, s holnap
merre lesz majd,
az olyan szép titok,
melyről nem beszélhetek.
Szabadon bolyong,
bár a szabad bolyongás
nagy teher. Kiváltság,
ami észrevétlen,
jobbára elviselni kell,

s nem elég viselni, nem
elég széttárni a suhanni
vágyó szárnyakat,
a munka keserű lényege
a gyaloglásokból
fakad vagy abból
a tényből, hogy amíg
repülsz, más csak utánad
lépeget, s helyetted az,
ki a rút földön jár, egy
kecses árnyékot szeret,

a széllel fut versenyt,
hogy nyomodba érjen,
levetkőzi a reményeit,
nem köti már balga
szemérem, szabadon
engedi erényeit, begyűjti
elhullott tollaidat, szárnyat
fabrikál - vitorla lesz.
Kezedbe kisded
világfát rajzol, és úgy
hűséges, hogy elereszt.