Mindenütt csupa zöld növény,

együtt alkot szinte sövényt.

Fa bokorral összefonva,

itt-ott, ahogy a szél hordta.

 

Egyre terebélyesednek,

gallyak hosszan növekednek.

Araszolva behálóznak

minden teret, bezáródnak.

 

Mint, ahogy a pók szövi be,

a sarkot ugyanennyire.

Ellenáll minden időnek,

a vad, tékozló erőnek.

 

Olyan, mint egy kósza álom,

átjárhatatlan világon.

Mélyéből kitör egy virág,

rózsaszín szirmával kiált.

 

Legyőzött mindenkit bízva,

hogy álmát megvalósítsa.

Nem is emlékszik kínokra,

a bozót legszebb színfoltja.

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…