A vers fa. Mindenkiben növeszt
egy gyökeret. A sorok göcsörtös
ágak, suttogó szavak a levelek.
Virágot hoz, és koronként más
pompába bújva marad szerény,
láthatatlan gyümölcsöt érlel, mint
magzatát asszony; gazdag, szegény.
Föld is a vers. Biztos talaj, ám lehet,
olykor csak ingovány. Tüzet felszító
vad levegő, víz, ami enyhít, ha szomj
a vágy. Mi még a vers? Magángalaxis,
új világokra nyit ablakot. Egyedül
gyenge, de szeretni kell,
mert visszaadja, ami elhagyott.