Félrekezelt valósággal
alkudoznod; vereség.
Úgysem bírod hamissággal,
jobbak ebben kóklerék.

Vén titok, hogy parancsszóra,
más az élet; kecmereg,
ketyeg, akár stopperóra,
s időzített fegyverek.

Agg tájakon szép a csorda,
városok helyett faluk,
állnak sorban, megtiporva,
nincsen már, csak zokszavuk,

emberarcú félkoboldok
káplárszívet hordanak,
kedvelik, ha senki boldog,
s végtelen a munkanap.

Kocsma mélyén a berúgás,
nem erény, csak megszokás.
Jó a költő, hogy ha szenved,
benne gyógyul a világ.