Mikor a Pirkadat útjára tér az Idő,

Mikor az Ébredés szemedre eljő…

Amikor Imára van napjaidban igény…

Elkezd Lelkedbe szűrődni a Fény!…

 

Ahol a madarak dalában Zene szól,

Csak Szépet hallasz, és csupa Jót…

Mikor pattogzás kukucskál Fák rügyén…

Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!…

 

Mikor fejedben Esőkoppanás csendesül…

Mikor a Napsugár a válladon szelíden megül…

Te hagyod, hogy hajadba játszva bebújjék…

Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!…

 

Ha megtanulod fogadni a saját Énedet…

Hitet, Szeretetet, ragyogó Reményeket…

Ha kapaszkodsz a Felhő ingatag peremén…

Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!…

 

Ha az Idő minden tanulságát kiragadod…

Belőle Jövődhöz a járdát kirakosgatod…

Lépésenként…igaz Hittel…kis kavicsonként…

Lassan megérintheted Lelkeddel a Fényt!…

 

Csakis lassan, nyitva hagyva azon Kapukat,

Melyeken át a Bizakodás nyer utat…

Olyanokat, melyen megnyílni be-betér…

Lelked maga lesz a Világosság, a Sarki fény!….

Fidrich Ibolya, Zirc, 2019. május 23.

(Minden jog fenntartva!)

Fidrich Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. 1969. január 5-én születtem harmadik gyermekként a családomba. Általános iskolai tanulmányaimat Csetényben…