Az édesanyám más, mint a többi,

szívét a bánat örökké gyötri.

Ez igazából belőlem fakad,

mert ajkamon nem járnak a szavak.

 

Szemébe szomorúság költözött,

lelke nem ismeri az örömöt.

Gyakorta csak azon gondolkodik,

hogyan segíthetne sorsomon itt.

 

Tehetetlenség emészti folyton,

nincs neki perce se, hogy nyugodjon.

Minden vágya, hogy én olyan legyek,

mint a más, egészséges emberek.

 

Fentebb mégis másképp ítélkeztek,

nekünk szebb napokat nem engedtek.

Én diktálom neki e sorokat,

habár ezek vigaszt nem okoznak.

 

Indulj el anya! Merj mást is tenni!

A helyzeten nem változik semmi.

Néha kell, hogy hagyd pihenni magad!

hogy nekem is újabb erőt adhass!

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…