„AZ ÉV MÉRNÖK KÖLTŐJE” – „AZ ÉV MÉRNÖK ÍRÓJA”

az Irodalmi Rádió pályázata – 2019.

„Az év mérnök költője 2019.” és „Az év mérnök írója 2019.”
kitüntető címek megszerzéséért

A pályázat beadási határideje 2019. július 31-én lezárult.

Az eredményhirdetést 2019. szeptember 14-én rendeztük meg Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban, ahol bemutatásra került a helyezett és sikeresen szerepelt alkotásokból összeállított antológia is “A test csak puszta ketrec” címmel. Ebben a cikkben közöljük a nyertesek és helyezettek nevét, a győztes alkotásokat és egy fotóalbumot a rendezvényen megjelent szerzőkről.

Az év mérnök költője 2019.
cím és díj nyertese
Török Nándor

A győztes alkotás:
Török Nándor: A nagy piktor

A nagy piktor, a képzelet
a kezdetektől létezett:
a barlangrajz előtti kor,
mikor az ösztön még tipor,
gyenge a DNS spirál,
s a félelem, mi inspirál,
mert gyermeklelkű korcs a test,
és szelleme csak fest, csak fest.

A nagy piktor, a képzelet
festhet csendélet képeket,
hol üres váza és fatál
az űrben némán kiabál,
s melléjük képzelsz mérleget,
nem kérdezed miért lebeg,
mert számodra rég érthető,
hogy a csend súlya mérhető.

A nagy piktor, a képzelet
a roncs valóból ép szelet,
pingálhat tájképre magányt,
hol pacsirta nézi a lányt,
s tud néhány jobbnál jobb okot,
min Mona Liza mosolyog,
tud rejtélyeket, titkokat,
mit néha-néha nyitogat.

Az antológia, melyben a mérnök írók, költők alkotásai is megtalálhatók.

A nagy piktor, a képzelet
mindent megfest, mit nem lehet:
szürreális, szűz aktokat,
plakátokat, mik hasznosak,
szent nélküli szentképeket,
hol glóriátlan’ lépeget
egy mindörökké űzött vad,
a Hős, ki tudja, bűnös vagy.

A nagy piktor, a képzelet
érti a belső lényeget,
kiszínezi a foltokat,
a kékbe sárgát oltogat,
az égre piros paripát,
mit minden kisgyerek imád,
s a paripának abrakot,
a Napból hulló friss zabot.

A nagy piktor, a képzelet
úgy fest, ahogy te képzeled:
a Napra szmájlit és körül
freskót az égre örökül,
olyat, mi pontos, részletes
(a bárányfelhő két hetes),
és valahol a sarokban
a jó teremtő is ott van.

Epilógus:

A nagy piktor, a képzelet
mindig is ott volt teveled,
nem voltál olyan ostoba,
és nem unatkoztál soha,
ha éjjel eljátszottad azt
(s arcodra az festett grimaszt):
hogy a Hold mandaringerezd,
s a Golgotán fent nincs kereszt.

Az év mérnök írója 2019.
cím és díj nyertese
Farkas László (Icon)

A győztes alkotás:
Farkas László: Csak egy cigi

Mára befejeztem teendőimet. Utolsóként én oltom a villanyt, a riasztót beüzemelem, zárok és az ódon lépcsőházban leballagok az utcára. A belvárosi irodámtól mintegy harminc perc kényelmes sétára lakom. Autóbusszal is mehetnék, de már beesteledett, ritkán járnak. A jól végzett munka elégedett fáradtságával vágok neki a bólogató lombok árnyéka alatt gyéren megvilágított útnak. Legalább kiszellőztetem a fejem a kora őszi szellőben, próbálom kiengedni a feszültséget. Nem bírom megállni, hiába fogadkozom, hogy leteszem; a szokott mozdulattal a cigit keresem. A kabátzsebemben rátalálok, egy bevásárlókocsi-pénz társaságában.

Rágyújtok, nagyot szippantok a bódító dohányfüstből.

A füst és a város szagának elegye felidézi bennem a tömjén illatát. Eszembe jut, hogy a napokban temettük Kunszegi urat, a Cég volt tulajdonosát. Ő egy kis magánvállalkozást indított a nyolcvanas években; majd részvénytársaságként tőkét és piacot tudott bevonni és így gyarapodni. Én a rendszerváltás idején, az iskoláim befejezése után, pályakezdőként jelentkeztem a Társasághoz. Szóval, Kunszegi úr nekem több volt, mint a Főnököm, szinte apámként tiszteltem és ő fiaként szeretett. Azt hiszem, hogy mély barátságunknak és nyakas természetének köszönhettem, hogy nekem adta át a vállalkozása tulajdonjogát, minden vagyonát.

Egy slukk a cigiből, mennyei érzés.

Nem voltak barátai, nincs más élő rokona, csak egy lánya; és a vállalata létezett számára. Gyakran hívott be irodájába egy kávéra, ahol nem csak a szakmáról beszélgettünk, hanem az élet nagy kérdéseiről és benne a saját életéről is mesélt. Régebben sokat áradozott feleségéről, akivel a taxisblokádnál találkozott, mert a kocsijában többekkel együtt hazavitte. Én is megismerhettem, amikor az irodában meglátogatta férjét. Kunszegi úr régimódi, szikár úriember volt, meggyőzően, szenvedélyesen anekdotázott. Sokat gesztikulált, amikor izgalomba jött a szemüvegét feltolta kopasz feje tetejére, az orra tövét dörzsölte és nagyokat pöffentett borzalmas szivarjából.

Erről jut eszembe, egy újabb slukk a cigiből.

Szeretett feleségét korán elvesztette, néhány évvel Veronika születése után halt meg. Egyedül nevelte kislányát, mindent megadott neki, bár beismerte, hogy sok idejét elvette a Cég, ezért keveset lehetett vele. Teljes szívéből imádta és próbálta pótolni édesanyját. Családi óvodában helyezte el, a különleges iskoláit könnyen és jó eredménnyel végezte, bár sokat kimaradt, konok, dacos kamasz lett. Mindene megvolt, elégedetlen természete mégis gyakran sodorta rossz társaságba. Kétes egzisztenciájú külföldi ismerősökkel levelezett és mint kiderült, az utóbbi időben tablettázott is. Amint „felnőtt lett, a barátaihoz” titokban külföldre távozott.

Feszült pöffentés, feltoluló gondolatok.

Személyesen sohasem találkoztam vele, de az elbeszélésekből, a képekről, videókból jól megismertem. Kunszegi úr szavai csak áradtak, mint folyó, amikor róla beszélt:
„…szobortermetű nő, alabástrom arccal; mint tiszta víz, áttetsző szemmel, és mint gerle, búgó hanggal. Göndör haja a vöröslő naplementében lobogó fuvallat… Néhány éve kint vállalt munkát, valamilyen divat cégnél üzletvezető asszony…”.
Büszke volt rá, hogy önállóan talpra állt és ezt lánya is tudhatta, hiszen azelőtt sokat leveleztek, telefonáltak. Néha hazalátogatott, ajándékokkal kedveskedett. Akkoriban ez mindig ünnep volt, ám ezek száma egyre ritkult.

Megint egy mély szippantás; ellentmondó gondolatok.

A Főnök főleg csak a múltról szónokolt, kisleánykori képeket mutogatott. Mélyen fájt a lelke, szerette volna itthon tartani, számított rá a Cége irányításában is. Elejtette olykor, hogy már évek óta nem volt kapcsolatban vele. Ahogy múltak az évek, egyre többet beszélt róla, de már ellenszenv is keveredett mondataiba. Megharagudott rá, hogy nem hívja, nem ír, a profilja is mozdulatlan. Azonban annál büszkébb volt, hogy ő keresse meg. Kunszegi úr néhány év alatt hirtelen megöregedett, keze remegve tartotta szivarját, amelyet beesett, szürke arccal is áhítattal szívott az ügyvéd irodájában.

Ismét egy slukk, újabb emlékek.

A végrendelkezésnél is csak keserűséggel tudott beszélni gyermekéről. Nem hagyott rá semmit, a gazdagságát nekem adta. Persze jogosnak éreztem öreg barátom dühét, de megrettentem a gyűlölettől, amelyet lánya iránt táplált. Akiről annyit hallottam, hogy szinte már megszerettem, húgommá vált. Vajon mi lehet most vele? Jól menő üzletasszony Amerikában, a Fő utcában? Gazdag emberhez ment férjhez, sokat utaznak, boldogságban élnek? Magas kerítéssel körbevett villából, a cserfes gyermekeit kocsival viszi az iskolába, akik nem ismerhetik meg nagyapjukat?
Nehezen tudom elengedni őt, a lányát és az életét, amely már az enyémmel egybeforrt.

Na, még egy utolsó slukk.

A térnél megtorpanok, eloltom a bagót egy szemetesen. Hátam mögül egy mély, rekedt hang szólít:
– Jössz egy fordulóra szépfiú?
Hátra nézek, egy sovány, magas nő áll ott, kiskabátját bizonytalanul összehúzva.
Ahogy hirtelen felráz gondolataimból, meglepődésemben csak turkálok zsebemben és a saját hangomon meglepődve válaszolok:
– Nem hiszem, hogy ehhez elég lenne egy százas, nincs nálam több.
– Azért adhatnál egy cigit! – búgta félszegen.
Előveszem a dobozt és kínálom felé. Hosszú ujjaival kecsesen vesz ki egyet. Gyors, epekedő mozdulattal érzéki szájához emeli és várja a tüzet. Előkaparom az öngyújtómat; azonban a lángot az őszi szellő újra, meg újra elfújja.
Törékeny kezével fészket formál a láng köré, amely így már lassan izzítja a dohányt. Parázs színű haja fellebben. A fénynél arca megvillan. Nincsen túl festve, márvány fehér és keskenyen elegáns, felejthetetlen arc. Patak-kék szeme rám szegeződik. Mintha már láttam volna valahol…
– Veronika? – kérdezem.

A pályázat további helyezett alkotói:

2. Turi Török Tibor: Bodrogközi látomás (próza)
2. Szebeni Sándor: Hasonulások-átvezetések (vers)
3. Laczkó Ferenc: Háborús karácsonyok (próza)
3. Bencsik Attila: Hármashangzat (vers)
3. Csonka Arnold: Beharangozó (vers)
különdíjas: Gy. Szita Zsuzsa: Hol a határ?

Az antológiában szereplő mérnök versek és prózák listája:

A pályázat szervezői és az eredményhirdetés házigazdái.

Artzt Sándor: Majd egyszer
Bartók Julianna: Szemelvények…
Bencsik Attila: Hármashangzat
Boda Zsófia Borbála: Pilóta keksz
Császár Alma: Csendes szerelem
Császár Alma: Quaesitio
Császár József: Időgép
Csonka Arnold: Beharangozó
Csonka Arnold: Táncóra
Evelin: Az angyal virága
Farkas László – Icon: Csak egy cigi
Gróf Tamás: A néma csend…
Gróf Tamás: Futikol
Gy. Szita Zsuzsa: Hol a határ?
Laczkó Ferenc: Háborús Karácsonyok
M. Jósvai Éva: Emlékezetesek
Szebeni Sándor: Hasonulások – Átvezetések
Szoby Zsolt: Nyárvégi szonett
Török Nándor: A nagy piktor
Török Nándor: Szkeptikus dal
Turi Török Tibor: Bodrogközi látomás
Vámos Robi: Ne felejts el ragyogni
Vámos Robi: Ragyogtok a szeretetben

Fotóalbum a rendezvényen megjelent mérnök alkotókról:

Köszönjük szépen a szépirodalmi munkákat és gratulálunk az alkotóknak!

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség.Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk,…