Aprócska színtelen vízcseppecskék,

ha egybefolytok mivé lesztek még?

Nem egy eső utáni pocsolya,

hanem egy életelem mosolya.

 

Mily csodásak vagytok még akkor is,

mikor az alkony homályt okoz itt.

A nap csóvájának hordozzátok,

a szemeket odacsábítsátok.

 

Naplementekor bemutatjátok,

kérész életű a villanást ott.

Van aki, még nem láthatott soha,

csak ábrándozik, hogy ez micsoda.

 

Habos kék szőnyegen úgy táncoltok,

mint hangszerek húrján a dallamok.

Elmereng az ember mindezeken,

legszebb emlékére emlékeztet.

 

Nem tombol most vihar felettetek,

a szél is csínján bánik veletek.

Ragyogtok, mint a tavaszi sugár,

mely életet éltető utat jár.

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…