Nézd, hogy vonul a felhő,

tisztul az ég fejed felől,

ha hátra nézel borút látsz,

ahol a múlt régen lezárt.

 

Nem érti úgysem senki más,

ami belül égetve fáj,

csak is a csend szava igaz,

tiszta gondolat a vigasz.

 

Zakatolva lüktet a szív,

lelked, testeddel harcot vív,

vágyakozik a még jobbra,

taszítja a lezárt múltja.

 

Hallgatásba burkolózva,

jön a válasz testre szabva,

tőle kérj mindig tanácsot,

ha elhagy a bátorságod.

 

Bátorit a nehézségben,

ne légy vele türelmetlen,

ha néha társadul szegődik,

fogadd el, mint egy jó gyógyírt.

 

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…