Az anyák különös teremtmények,
valahonnan erőt merítenek,
soha nem ismernek fáradságot,
akkor sem ha így telnek el napok.

Az anyák éjjel titokban sírnak,
amikor a könny kifelé hullhat,
meg ne lássa senki bánatuk,
megtartják ősi fogadalmuk.

Az anyák sírva mosolyognak,
amikor gyermeket vigasztalnak,
gyorsan felszárítanak könnyeket,
hogy a baj tovább ne leselkedjen.

Az anyák kétségek gyötrelmében,
békére találnak a lelkükben,
eloltják ott az izzó parazsat,
melynek nyoma ugyan megmarad.

Az anyák erénye a türelem,
karjaik közt múlik a félelem,
erős szál köti gyermekéhez,
ezt elvágni nem tudja senki sem.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…