A párnám ráncain
megpihen az álmom,
nyomot hagy az arcom izmain,
a hajnal derengését várom.

Valóság vagy álom
rám nyomja bélyegét,
könnyel érkező a nyugalom,
eloltom a lidércnek fényét.

Felrázom a párnám
ne őrizze álmom,
átlépem az álom határát,
sorompóját kezemben tartom.

Beszédes a párnám
de nyugalmat ígér,
egy hosszú, fárasztó nap után,
ráhajtom fejem, ha jön az éj.

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet.…