Át kell lépnem a saját árnyékom…?

Lehettem volna akár, fellegekben odafent,
De egy biztos, voltam már a pokolban idelent…
Lehettem volna én máris, olyan nagyon gazdag,
De egy biztos, voltam én mindig érzelem-gazdag.

Fenn
Nem! Itt
Lenn poklot
Jártam. Üres
Zsebbel, gazdagon…
*

Megértem én már erdőtüzet, megvadult árvizet,
Sima vízhegyet, nagyon ágaskodó örvényeket,
De mindig volt, és így nem ölték el bennem a hitet.

Sok
Rosszban
Volt részem,
Ám hitem el,
Mégsem vesztettem.
*

Rám rótta a sors, hogy legyek én csak folyvást üldözött,
És még a hasonlók között is, általuk meggyötört…
Rám rótta a sors, hogy igyekezzek átlépni saját árnyékomat,
És még a hasonlók között is, így majd- betörték a kobakomat.

Vert
A sors,
Üldözött.
Jó-tétért is,
Csak rosszat kaptam.
*

Absztinens voltam, nem ittam szeszt, így nem voltam dühöngő, függő részeges,
De ezért a sok italozó között, folyton én voltam kicsit félszeges.
Absztinens voltam, engem az italozás lelkileg így, össze nem tört,
De a sok italozó között, az egyenesség nem erény, ez gyötört.

Hogy
Mért is
Isznak az
Emberek? Ez
Kínozott engem.
*

Úgy hallottam, életem az ördögöm kertje,
Így nem is lehettem a boldogság embere…
Kárhozat csak, keményen kényszerített erre.

Rossz
Helyre
Születtem.
Életem az
Ördögöm kertje.
*

Igyekeztem én, de nem tudtam átlépni a saját árnyékomat,
Igyekeztem pedig, ehhez igazítani csámpás mozgásomat…
Éjjeli pillangók is csak botorkálnak a sötétben,
Tudom, ők sem érzik jól magukat énnálam a kertben…

Vecsés, 2015. február 9. – Szabadka, 2018. május 2. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:”Át lehet lépnem saját árnyékom?”