Utánam rohantál, megszólítottál, nem tudtam ki vagy.
Mutogattál, beszélgettünk, éreztem te vagy a Nagy.
Fecsegtünk a régi szép iskolaévek csínytevéseiről.
Barátságról és huncut szerelmeink bénító öleléseiről.

Minden mondatunkkal ott voltunk az iskolapadban.
Számoltunk, olvastunk, súgtunk, ebben a pillanatban.
Jó szívvel idéztük fel a régi szép diákéveinket.
Hosszan soroltuk erősségeinket és gyengeségeinket.

Búcsúzni készültem, elszaladt nagyon az idő.
Lehet, hogy nem csak a Nagy hanem ő volt a nagy Ő?
Halványan derengett valami az emlékezetemben.
Nem firtattam ezt mert éppen nagyon siettem.

Búcsúzásnál azt mondtad, egyébként Ucsi üdvözöl.
Képzeld most egyfolytában a tv-ben tündököl!
Ki is az az Ucsi, memóriám lenne ilyen gyenge?
Ki ez az ember, kinek emléke ily harmatgyenge?

Pedig jól elbeszélgettünk a mi régi iskolánkról.
Ő is én is tanultunk, de mindketten valahol máshol.
Rájöttem, hogy én őt egyáltalán nem is ismerem.
Múltidézőnek jó volt így is, tévedtünk hát istenem.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…