Talán teljesen mindegy, hisz úgysem látta senki,

Mert ritkán néz csak az fel, ki olyan idelenti.

És én mégis láttam azt ott, a fémszín pesti éjben,

Abban a furcsa, füstszagú, örök szürkeségben.

 

Talán teljesen mindegy, hisz úgysem érti senki,

Hogy minek néz az égre, aki idelenti,

Hogy minek néz az ember egy messzi repülőre,

Ha maga sem tudja, merre is repülne.

 

Talán teljesen bolondság elvágyni az égbe,

Talán jobb lenne gondolni az idelenti szépre,

Hiszen itt, az embert, ha utazni kívánna,

Annyi, de annyi, de annyi minden várja.

 

Csak az a baj, hogy a busz nem száll el a földről,

És nem mesél távoli, végtelen mezőkről.

A metró pedig nem jár már olyan nagyon régen,

De az úgyis csak a föld alatt megy, sosem volt az égben.

 

Mindegy, úgyis mindegy, nem láthatta senki,

Abban a fürge percben a repülőt az eget szelni.

Hiszen addig más történt idelent, a fáradt, öreg éjben,

Semmi különös, talán csak a vonat késett éppen.

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, tizenöt éves. Szabadidőmben szívesen foglalkozom írással, verseket és novellákat…