Szánalmas vagy?

Csak mert koldulod a szerelmet,

ott, hol mint korhadt fatörzsben az élet,

annyi sincs már?

Csak mert vágyod a tiszta csókot,

mely örök időkre forraszt össze?

Szánalmas vagy?

Csak mert hiszed a barátot,

hogy lehet még bízni,

hogy nem kell mindig

Istent hívni,

mert ember is lehet még jó?

Szánalmas vagy?

Csak mert mersz érezni,

nevetni a jajszók-tengerében,

szeretni a folyton feketében

járó szívek között?

Szánalmas vagy?

Vagy csak valamiféle

kihalófélben

lévő faj,

ki segítségért kiált?

Kiálts!

Ordíts!

Hogy halljam,

nem vagyok egyedül!

Hogy érdemes még

szívem egyre vastagodó kérgét

újra és újra feltörni,

hogy érdemes még

bízni, hinni…

Szánalmas vagy?

Csak mert tudod,

hogy életet rejt,

s álmokat sejt

a korhadt faág!

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de…