Edit Szabó : Az én társaim és barátaim

A kutyák vígan szaladgálnak a falusi udvar tiszta portáján. Sötétbarna és egy fehér – anya és fia -játszanak, néha morognak egymásra. Futkározás a szabadságuk,nincsenek semmivel megkötve.Akárhová mehetnek,kivéve a teraszt, mely virágokkal van tele. Apró kis kerítés,melyet a gazdára való tekintettel tiszteletben tartanak, minden reggel köszöntés helyszíne is egyben.
Gazdájuknak ők a társai a portán,aki ugatásuk minden jelét ismeri – ki jár a kapu előtt,vagy megáll.A szirénák hangját több kilométerről felismerik,jeleznek,nem szeretik ők sem – hiszen valamilyen veszélyt jelenthet. Az anyakutyus házhoz jötte örök emlék a gazda számára,mert a 2010-es országos nagy árvíz idején kapta.Aki bírt,mind a gátakon küzdött,zsákolta a homokot,védekezett hogy a falut el ne vigye. Öröm volt a kiskutya,hiszen elődje tizenhét évig volt hű társ,eddig bírta élete.Gyorsan nőtt, mindent megszokott és nem kívánt a portáról kimenni sem.Mégis meglepődés volt,amikor öt évesen nőni kezdett a cicije!Négy fekete és egy fehér pici apróság jött a világra, -egy kis fehér kutya bemászott a kerítésen – ő volt az apuka ! Az udvar díszei lettek,mindenki szeme fénylett,amikor látta őket a tálcát körbeállva ettek oly édesen! Az akkori fialásból maradt meg a fehér kutyus,a fia.Gazdára talált a négy testvér,azóta is örömmel beszélnek róluk.Sokáig egymásnak örültek és vígan voltak az udvaron. Egyszer a gazda furcsának érezte a szukát,egy-két cicije megnőtt-hófehér csöppség szívta a mellét! Meglepetés, tündéri göndörség- egyszerűen gyönyörűség !Az udvar díszei lettek egyhamar! A szépség másnak is tetszett,hirtelen nyoma tűnt – a kerítésen valaki kihúzta és elvitte ! Fájt a szíve a gazdinak, sokáig kereste is a faluban, de hiába. Múltak a hónapok,nem lett meg. Idén tavasszal a gazda szeme láttára gömbölyödött az anya hasa! Nagyon nagy lett! Vendégeket várt -anyák napjára gyermekeit, készült -ám mégis meghallotta a furcsa nyöszörgéseket!Megkezdődött a fialás,egymás után bújtak ki a picinyek a szeme láttára!Hatalmas meglepetés, nyolc kiskutya szopta az anya emlőjét, miután szépen lenyalta és megtisztította őket. Nem lehetett hozzájuk érni, hiába vitte az élelmet és a vizet melléje, kellett pár nap,hogy megérinthesse őket.
Az anya nyakát simogatva egyenként kezébe vehette a cseppségeket,megnézve,hogy kislányok születtek! Négy fehér-kettő fekete és kettő sötétbarna. Két kicsi nem volt elég erős az élethez, az anyjuk gondoskodott róluk.Hatan maradtak,gyorsan fejlődtek,hiszen követelték az anyatejet.Hamarosan a gazda is táplálta őket,hangját megismerték és mentek utána, hiszen ételt hozott !! Teli lett velük az udvar ! De itt volt a nagy kérdés! Mit csináljon ennyi jószággal?- hiszen eltartásukra nem volt lehetősége. Látták a kapu előtt eljáró emberek,gyerekek és csodálták őket !Így érte a szerencse, kértek tőle egy fehér kiskutyát. Másnap jött újra a férfi, az unokák beleszerettek a kicsibe és kértek ők is – így három fehérnek boldog lett élete a gyerekek körében. Másnap az új meglepetés,a család másik ága jött kettőért – ,ám amikor ölükben csücsült a két szépség, a megmaradt egy utánuk nézve szinte szólt : engem itt hagytok ? visszanéztek és válaszoltak, elvihetik őt is ? Örömmel ölelték meg mindegyiket, együtt maradt a három testvér,egymás mellett a családoknál! A gazda szeme is fénylett,amikor elköszönt tőlük. Jó helyre kerültek, gyerekek és barátok közé- hű társaik lesznek !
Megsimogatta a szuka fejét, aki hamarosan újra erőre kapott, hiszen sokat adott önmagából míg nevelte őket. Maradtak újra hárman a portán, minden nap frissen köszöntik egymást, a ház asszonyát – aki simogatással becézgeti őket és beszélget velük, hiszen ők a társai. Nem hiába, mert a kutya az ember legjobb barátja !
A papírra vetett sorok nem kitaláltak, magam éltem és élem meg a mai napig, a két kutya örökös jó barátom és hű társaim !
Az írója : Szabó Edit
Bőcs,2019.június 27.

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…