ÉS ÉGI CSATORNÁK NYÍLTAK MEG FELETTEM…

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Zsoldos Árpádnak és Adriennek, hogy lehetőséget adtak nekem arra, hogy ezen a felületen bemutatkozhassak, és írhassak azokról a dolgokról, amitől Fényszórólány lehetek.

2012 óta írok verseket, amióta a férjemmel megismerkedtem (miután kiderült,  hogy még sem lesz világ vége 😊). Másfél éven keresztül mantráztam magamban, hogy egy jószívű, őszinte, becsületes, igaz magyar embert szeretnék társamul választani, és kértem az égieket, hogy segítsenek Őt felismernem. Majd mit sem sejtve beiratkoztam munka mellett egy szakács iskolába, és láss csodát, Ő is pont beiratkozott ugyanoda! Egy kihelyezett tanítási napon, egy borkóstoló alkalmával a pincészet előtt szóba elegyedtünk két pohár balatoni hárslevelű társaságában, és Atlantiszról beszélgettünk. Ne kérdezd, hogy került szóba ez a téma, fogalmam sincs, azonban mindketten szentül hisszük, hogy ez a szó – ATLANTISZ – volt valószínűleg az előre megbeszélt hívószavunk, amit még a születésünk előtt megbeszéltünk. Erről ismertük fel egymást. Legalábbis jó ebben hinni.

A találkozásunk hatására a lelkem kisimult, és a szívemről egyszeriben leolvadtak a jégcsapok. Az addig háborgó óceánhoz hasonló furcsa érzések bennem és körülöttem egyik napról a másikra kristálytiszta, csillogó, napsütötte végtelen vízzé szelídültek, és álltak össze. Megláttam Önmagam egységes valóságát, és egy igaz Út kezdett körvonalazódni előttem. A szívem kinyílt, és írásra késztetett. A Szeretet valóban emberi sorsokat változtathat meg, szóval megéri szeretni, és szeretve lenni. És megéri hinni, és kívánni, csak arra vigyázzunk, hogy pontosan fogalmazzunk, mert a végén még megvalósul…

Az első versem ez idáig a legféltettebb kincsem volt (a gyermekeink után), de elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a közönség elé tárjam, és útjára bocsássam. Azt hiszem jól tettem, mivel az első pályázat alkalmával bekerült a legfrissebb Irodalmi Rádió-s A világ ezerszínű virág című antológiába. Képekkel később szolgálhatok, addig is álljon itt életem első verse:

 

TÜNDÉRKERTI ÁLOM

Törékeny tündérkert közepén egy flamingó,

Körülötte temérdek színes pici pillangó.

Kristály kék ég lebeg mohaszínű fák felett,

Aranyló napsugár hívogatja a szelet.

 

Csendesen bólogat a lila ibolya,

Suttogva beszél vele a szelíd levendula.

Hegyes fülű apró manó kertészkedik szépen,

Nárciszkehelyből esőt locsol a virágra éppen.

 

Pöttöm tündérlány köszönti a kertészt,

Selyemruhájába gyűjti a tavaszi termést.

Puha talpa alatt fénylenek a léptei,

Hajában tündökölnek rózsakő kincsei.

 

Angyali fények tartják fenn a rendet,

Csillagporral szórják a békét, a csendet.

Ébren láttam meg ezt a hajnali álmot,

Álmomban bejártam az egész Tündérvilágot!

 

Szeretettel: Balla Kriszta ‘FÉNYSZÓRÓLÁNY’

www.fenyszorolany.com