Hazám! Óh, hazám, nekem te vagy a mindenem,
Fiad, állampolgárod vagyok; ezt szeretem!
Büszke vagyok, hogy a Kárpát-medencébe magyarnak születtem,
Hogy anyanyelvemnek a legeslegszebbet, magyart nevezhetem.

Aki ide született, itt éljen és itt haljon!
Küzdjön hazáért és a magyarokért a falon…
Magyar lóval, magyar fegyverrel és magyar bort igyon!
Aki ezt nem bírja és elmegy, az vajh’ magyar vagyon?

Ükapáinknak, ősapáinknak is a lakhelye volt!
Az is magyar volt, ki a hazáért elesett és most holt…
A hazáért élnünk kell és jó magyarként tenni, dolgozni!
Magyar! A hazánkat kötelességed tisztelni, szeretni!

Kalandozások után ősapák itt telepedtek le,
Így már ezer éve itt lakunk, itt élünk… már eleve.
Volt a sorsunkban sok rossz, de sikerült túlélni,
Istennek nem tetsző cselekedet, itt nem élni…

Ha magyar vagy, az lettél, itt élned, lehet… halnod kell!
A munkád és a véred… a haza oltárára kell!
Magyarok! Ebbe nem lehet, hogy alkudjunk!
Mi így mind együtt… csak egyet akarhatunk…

Vecsés, 2014. január 1. – Kustra Ferenc