Posted by
Posted in

Apám

Míg kisfiúként éltem, Apám volt az istenem… Még mindig nagyon szerettem, Amikor serdülő lettem! Mire családos, felnőtt fia lettem, Apám lett a legnagyobb ellenségem… Már régen meghalt, eltemettem… Épp-hogy engedték… eltemessem! Ma volna a születésnapja, hogy köszöntsem? Ne várják, hogy a lelkemben is eltemessem… Vecsés, 2019. június 10. – Kustra Ferenc (Néhai Kustra Ferenc sz; […]

Posted by
Posted in

A fény

Mikor a Pirkadat útjára tér az Idő, Mikor az Ébredés szemedre eljő… Amikor Imára van napjaidban igény… Elkezd Lelkedbe szűrődni a Fény!…   Ahol a madarak dalában Zene szól, Csak Szépet hallasz, és csupa Jót… Mikor pattogzás kukucskál Fák rügyén… Elkezd a Lelkedbe szűrődni a Fény!…   Mikor fejedben Esőkoppanás csendesül… Mikor a Napsugár a […]

Posted by
Posted in

Apeva csokor

Apeva csokor Nyár izzó melege rám telepszik most, egyfolytában. Tűz éget messziről érzem megfog lángoló parázs. Jött majd ment, hirtelen szárnyra kelt hűs áram oly gyorsan. Egy eső csepp esik fehér felhő dús pereméről.

Posted by
Posted in

Indulj el!

Az édesanyám más, mint a többi, szívét a bánat örökké gyötri. Ez igazából belőlem fakad, mert ajkamon nem járnak a szavak.   Szemébe szomorúság költözött, lelke nem ismeri az örömöt. Gyakorta csak azon gondolkodik, hogyan segíthetne sorsomon itt.   Tehetetlenség emészti folyton, nincs neki perce se, hogy nyugodjon. Minden vágya, hogy én olyan legyek, mint […]

Posted by
Posted in

Becsületleltár

Ez így nem egészen becsületes – jelentette ki a kolléga, mikor kiderült, hogy az egyik munkatárs korábban lépett le, mikor megtudta, hogy nincs bent a főnök (Értsd: nem volt lebukás veszély.) Nem egészen? No de várjunk csak! A becsületességnek vannak fokozati és fokmérője? Vagyis lehet valaki kicsit becsületes és lehet nagyon? S akár lehetne ragozni […]

Posted by
Posted in

Túlsópart

Túlsópart Átviszem a szerelmet a túlsó partra a lelkemben, szavaimban tartva, öröklétet adva minden sóhajtó, zengő szónak. Víz nem oldja, szél nem hordja, föld ha lepi, csak fedi… De a tűz, amelyből született, a tűz, amelyből vétetett, az veszélyes! Átviszem, hogy túléljen mindent, ami kétséges, mindent, ami bizonytalan, mindent, ami viszonytalan, éljen, amíg élhet, a […]

Posted by
Posted in

(Fel)venni vagy nem venni

(Fel)venni vagy nem venni A telefon erőszakosan, követelőzően csengett, szinte belehasított az irodai térbe és várta, hogy valaki felvegye. De nem tette senki. Aztán végre abbamaradt a visítás, s kisimultak az arcok. Ám nem tartott sokáig a csönd, kisvártatva újra kezdte az akaratos kis masina a ricsajt. Úgy látszik valaki nagyon szeretett volna beszélni a […]

Posted by
Posted in

ARS KOMÉDIA

Félrekezelt valósággal alkudoznod; vereség. Úgysem bírod hamissággal, jobbak ebben kóklerék. Vén titok, hogy parancsszóra, más az élet; kecmereg, ketyeg, akár stopperóra, s időzített fegyverek. Agg tájakon szép a csorda, városok helyett faluk, állnak sorban, megtiporva, nincsen már, csak zokszavuk, emberarcú félkoboldok káplárszívet hordanak, kedvelik, ha senki boldog, s végtelen a munkanap. Kocsma mélyén a berúgás, […]

Posted by
Posted in

Megtennéd Etuska?

Az öreg… álmodozik Felolvashatnál, ó, Etuska! Bízok, vagy ily’ ügyes leányka. Egri csillagokat, Meg új novellákat… Megtennéd? Szívem táncot járna. Szívesen olvasnék fel Úrnak, Öregnek, vagy valaki újnak. Görögök eposzát, A face pletykaposztját… Amíg a csillagok lehullnak. * Közben mehetnél főzni kávét, Megetetnéd a kutyát… Dádét. Kedvemre tehetnél, Tested lenne kéznél… Ember hadd legeltesse szemét. […]

Posted by
Posted in

Bekasztlizott a karmám

Bekasztlizott a karmám Bár jó lenne más… úgy ám! Sorsom megírva, azt el nem kerülhetem, És, hogy ez így van, az nem csak egy vélelem. Hatvannégy év alatt oly’ sok mindent történt, Mi tőlem függetlenül, kavarta örvényt. Visszagondolva, rí, pityog a lelkem magamba, Bár arra gondolva, elmúlik élet, agyamba Átgondolva a saját történelmemet, rínék… már […]